A Gyulai Várszínház szinte egész nyárra kínál színházi előadásokat, a helyieket és a fürdőzésben elpilledt nyaralókat egyaránt megcélozva. A színház műsorát hosszú évekig a Shakespeare-fesztiválok határozták meg, sok külföldi vendégelőadással. A fesztivált alapító Gedeon József halála után, Elek Tibor igazgatósága alatt a színház fokozatosan arculatot váltott. Mostani programjának meghatározó része az Erdélyi Hét, amelynek során a romániai magyar színházak kínálatából hoznak el előadásokat. Ebbe az idén a sepsiszentgyörgyiek díjakkal elismert Iráni konferenciája (r.: Bocsárdi László, Erkel Ferenc Művelődési Központ, augusztus 2., hét óra) és a nagyváradiak Csárdáskirálynője (r.: Novák Eszter; Tószínpad, augusztus 3., 8 óra) is bekerült, mindkettő kiváló előadás a maga nemében.
Gyors egymásutánban két ősbemutatót is tartanak a viharsarki városban. A Maladype Színházzal közösen állítják színpadra a Margaret Atwood regényéből készült Pénelopeiát, Balázs Zoltán rendezésében. (Ennek egy változatát már „kipróbálták” az A Harmadik Helyen, lásd visszhangunkat: Magyar Narancs, 2024. jún. 5.) A színlap ígérete szerint az előadás „Odüsszeusz sokat tapasztalt, bátor és találékony feleségének szemszögéből meséli újra az ókori történetet, felerősítve a mítosz női aspektusait. A rendezői koncepció integrálja az előadás szövetébe az Odüsszeusz és fia, Télemakhosz által felakasztatott tizenkét szolgálólány titkokkal teli történetét, és megöletésük erkölcsi vetületeit.” A címszerepet Varga Gabriella játssza (képünkön), Helenét Orbán Nelli, a szolgálólányokat Bajkó Edina jeleníti meg. A rendezés kiemelt szerepet szán Kovács Adrián zenéjének, és támaszkodik a színésznők hangszeres tudására (Várszínház, Kamaraterem, július 22., hét óra).
Gyulán lépten-nyomon Erkel Ferencre és a ’48-as szabadságharc résztvevőire emlékező táblákba, emlékhelyekbe botlunk. A Győrei Zsolt – Schlahtovszky Csaba szerzőpáros Erkel és a felkelés című darabja azonban nem a szomorú végjátékra, az aradi vértanúság felé úton lévő, Gyulán megszálló tizenhármakra emlékezik, hanem egy fikcióval játszik. Mi lett volna, ha „a gyulai Szarvas kocsma elszánt dalárainak sikerült volna elrabolniuk Radetzky marsall leányát, a Wenckheim-kastély úrnőjét? Akkor a császári had nyilvánvalóan azonnal leteszi a fegyvert… Csakhogy az élet nem forgatókönyv szerint íródik, és semmi nem megy simán. Címszereplőnk, Erkel Ferenc a cselszövők és a tizennyolcadik évét nemrég betöltött Ferenc József megszállott terveinek kereszttüzében lemondhat saját pihenésének ábrándjairól, hogy mentse a menthetőt”. A debreceni Csokonai Nemzeti Színházzal közös előadást Zakariás Zalán rendezi. A címszerepet Kiss Gergely Máté, a grófnét Hajdu Imelda játssza. A „dalos bohóságban” Erkel ismert dallamait az „Aranytorkú Szarvasbikák dalárai” – alias a debreceni színház énekkara – adja elő, áthangszerelve, a darabhoz írt szövegekkel (Várszínpad, július 24., fél kilenc).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
