Régi tévhit, hogy a bábművészet célközönsége a gyerekek - jóllehet nincs minőségi különbség színház és bábszínház között, és a bábszínházakban a gyermek- és ifjúsági előadások mellett olyan felnőtteknek szóló darabok is futnak, amelyek bármely élő színházi produkcióval felvehetik a versenyt. A téves általánosítás oka a változó minőségű előadások mellett az lehet, hogy a színházi műfajok közül a kicsik első élménye általában a bábhoz kötődik.
A bábművészet ősi műfaj, amely jelenleg erős átalakuláson megy keresztül - állítja Csizmadia Tibor rendező, a Magyar Színházi Társaság elnöke, aki több bábos osztályt is visz a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE). A másik osztályvezető tanár Meczner János, a Budapest Bábszínház igazgatója, aki szerint egyre nagyobb hangsúly helyeződik a társművészetekkel való szoros kapcsolat kialakítására és a báb szerves beilleszkedésére. De e folyamat során a bábnak meg kell tartania autonóm mivoltát, mivel kiváló eszköze az absztrakt kifejezésmódnak. A báb és az élő színész színpadi találkozása izgalmas szituációkat hoz létre, a báb társává válik az embernek, konfliktusok, dialógusok keletkeznek közöttük. Meczner felfogásában a báb a színésztől elkülönülő lény, képzőművészeti alkotás, amely önmagát is képviseli a színpadon. A 20. században a klasszikus paravános illúziószínházat új irányzatok váltották fel, amelyekben a báb és az élő színész már egyenrangú félként jelenik meg.
Ennek megfelelően egyre több progresszív, újító produkció születik, amelyek nemcsak eszközhasználatukban vagy formájukban törekednek a másságra, de arra is odafigyelnek, hogy ne specifikus gyerek- vagy felnőttelőadások szülessenek, hanem egyaránt érvényesen szóljanak a különböző korosztályokhoz. Így nem lesz kínszenvedés anyának és apának sem, ha elviszik a gyerkőcöt, sőt alkalmasint gyerek nélkül sem fura beülni egy-egy bábelőadásra.
"Létezik egyfajta kettős beszéd a gyerekdarabokban" - jellemzi a jelenséget Fige Attila végzős bábszínházi rendező szakos hallgató. Fige ebben a szellemben készíti előadásait a Közép-Európa legnagyobb bábszínházaként számon tartott Budapest Bábszínházban, ahol a 2012/2013-as évadot fiatal rendezők premierjei nyitják, a hagyomány és megújulás jegyében. Így kerül műsorra Lúdas Matyi klasszikus története Tasnádi István átiratában, vagy a Pettson és Findusz meséi, amit a közkedvelt svéd író, Sven Nordqvist négy könyvéből Fekete Ádám dramaturg hallgató írt. A falu magának való, ezermester bolondja és szertelen cicája története élő színészi játék és babzsák bábok vegyítésével kerül színre. Bereczki Csilla rendezése letisztult látványvilágával, precíz koreográfiájával már a próbák során izgalmasnak tűnt. Fazekas Mihály meséjét pedig asztali bábjátékkal, rajzfilmes elemekkel ötvözve, egyszerre korhű és groteszk formában állítja színpadra Fige Attila, amelyben a díszlet a magyar motívumkincsből, míg az előadás zenéje a népdalok dallamvilágából építkezik. A fafejű, hátulról mozgatott (bunraku jellegű) bábok kicsit darkos jelleget kölcsönöznek az előadásnak, a Daumier-grafikák ihlette figurák mégsem válnak ijesztővé, egyik-másik még színésztársaira is hasonlít.
Bebábozódnak
Felnőtt tehát egy új generáció, amiben az SZFE-nek nagy szerepe van, hiszen nem olyan rég még csak a bábszínházak stúdiójában lehetett beletanulni a szakmába. A bábszínházakra ráfért a vérfrissítés, az új nemzedéknek pedig professzionális képzésre volt szüksége - idén ősszel az ötödik bábszínész és a második bábrendező osztályt indították el, és ma már az új művészgeneráció tanárként is jelen van a képzésben.
"Amikor '94-ben idekerültem, alig volt bábrendező, és azok is főleg idősebbek, akik a klasszikus bábtechnikákkal nagyszerű előadásokat készítettek. Az első lépés az volt, hogy sok olyan rendező kapott lehetőséget, akik nem bábosok, többek közt Mácsai Pál, Kovalik Balázs, Alföldi Róbert, Valló Péter és Jankovics Marcell. Ők a társulat színészi fejlődését segítették elő. A színház hatvanadik, jubileumi évadát már teljes egészében a fiatal bábrendezők vezetésével hozta létre az együttes. Csató Kata, Kuthy Ágnes, Tengely Gábor, Veres András és Schneider Jankó azóta már az ország számos színházában bizonyította tehetségét" - emlékszik a Budapest Bábszínház igazgatója.
Meczner és Csizmadia egyetért abban, hogy a báb pluszadottságot, -tudást jelent. De az alap ugyanaz: jó színésznek kell lenni. Bár az elsődleges cél az, hogy aki bábosztályban végez, ezen a területen is helyezkedjen el, a diákok között mégis többen élőszínházba vágynak. Ők ott is megállják a helyüket - mondták a tanárok.
Ellinger Edina viszont fanatikus bábosnak tartja magát. A színész szerint ebben a műfajban is a zsigeri dolgokról és a tehetségről van szó, hiába van eszköz a színész kezében. Nem ritka az sem, hogy egy alkotó több társművészetben is otthon van: a most végzős Mórocz Adriennek táncművészetis múltja is van, bábos és bábtalan előadásokban szerepel, miközben Fonogram-díjas zenekarával, a Boribonnal alkalmanként koncertezik is.
Jelenleg tizenhárom államilag támogatott bábszínház van Magyarországon, ami nem kevés, de a szakemberek szerint minden megyébe kellene legalább egy. Emellett persze szép számmal dolgoznak igényes független társulatok is szerte az országban. Mint minden más művészeti ágban, itt is folytonos kísérletezés zajlik, és a bábelőadások is reflektálnak a közegre, amelyben létrejönnek: problémafelvetéseik a mai gyerekeket alapvetően érintő kérdésekből születnek.
A magyarországi bábművészet még kétségkívül gyerekcipőben jár, nemcsak előadásainak célközönsége vagy a köztudatban elfoglalt helye miatt, hanem azért is, mert nem beszélhetünk karakteres, egyéni előadásmódokról, stílusirányzatokról, iskolákról. A világ bábtársulatai vagy bábszínházai egészen máshol tartanak, gondoljunk például Kentridge politikai bábszínházára, vagy akár a karakteres cseh és lengyel mezőnyre. De már most is számos külföldi meghívás, vendégjáték és a közönség érdeklődése bizonyítja, hogy jó irányba haladunk.
