magyarnarancs.hu: Hogyan sikerült rávennie Stephen Hawkingot, hogy előadja a Monty Python Galaxy Songját?
Eric Idle: Nos, engem ért a megtiszteltetés, hogy összeállíthattam a tavalyi nagy, élő, nagyrészt élő Monty Python-show-t a londoni O2 arénában. Tudtam, hogy elő fogjuk adni a Galaxy Songot, de mivel a dalt ’82-ben írtam, és az univerzum akkor még másként festett, mint ma, valamit tennem kellett a helyzet orvoslására. Brian Cox barátom, a nagy részecskefizikus is jelezte, hogy a Galaxy Songban rögzített tények korrigálásra szorulnak. Gyorsan írtam is egy geget Briannek, amiben a Galaxy Song tudományos tényeit kritizálja. És miközben írtam, egyszer csak egy csodás kis jelenet gondolata fogant meg a fejemben. Már láttam is, ahogy Brian nagyban magyaráz, hogy milyen szánalmas is, amit a Galaxy Songban összehordok, amikor egyszer csak Stephen Hawking bukkan fel a háttérből, és átgázol rajta. Briannek is tetszhetett az ötlet, mert gyorsan írt egy e-mailt Stephennek, aki öt perc múlva válaszolt is: boldogan vállalta, hogy elüti Briant.
Több se kellett nekünk, ellátogattunk Stephen Hawkinghoz Cambridge-be, és felvettük a jelenetet. A dal szövegét is felmondta a kedvünkért, most már csak az volt hátra, hogy a hangját a zenéhez igazítsam. Sikerült mosolyra fakasztanunk az eredménnyel. Stephen Hawking nem csak érti, de szereti is a viccet. Fiatalon ő is megfordult Cambridge-ben, amikor mi – későbbi Python-tagok – a Footlights színpadán bohóckodtunk.
magyarnarancs.hu: Hawking is ott volt fiatalon a közönség soraiban?
EI: Ennél sokkal többet tett: stand uposként fel is lépett egyszer a Footlightsban. Sok-sok évvel azelőtt, hogy a stand up divatba jött volna. Senki sem tudta, mire vélje a performance-át. Ezzel is megelőzte a korát. Egy vékonydongájú, szemüveges, csokornyakkendős srác, aki egyszer csak kiáll a színpadra, és löki a poénokat.
| ||
magyarnarancs.hu: Az I Like Chinese című dala is megújult nemrégiben. A politikai korrektség diktálta, hogy utólag megváltoztassa a szöveget?
EI: Nemcsak a politikai korrektség diktálta így, hanem az az egyszerű ok, hogy a dalban valótlanságok hangzanak el. „I like Chinese, I like Chinese, They only come up to your knees” (szabad fordításban: szeretem a kínaiakat, érted / mert csak a térdemig érnek – KG) – ez a hetvenes években, vagy mikor is volt, hogy kitaláltam, egy poénnak még elment, de mivel az állítás egyszerűen nem igaz, hiszen vannak kifejezetten magas kínaiak is, úgy döntöttem, hogy megváltoztatom a szöveget. Mostanában így éneklem: „I like Chinese, I like Chinese. They copy everything they sees.” (Szeretem a kínaiakat, nincs is náluk más kaszt, csak a copy paste – KG.)
magyarnarancs.hu: A Favágódalon utólag nem kellett változtatásokat eszközölni? Esetleg kihúzni a melltartót, mert a kanadai királyi lovas rendőrök tiltakoztak?
EI: A Lumberjack Song nem az én szakterületem, az Michael Palin dala. Egy betűt sem változtatott rajta, nemhogy egy egész ruhadarabot.
| ||
magyarnarancs.hu: A tehenek igen fontos szerepet töltenek be az életművében. Ott a híres tehénkatapultálós jelenet a Gyalog galoppban. Vagy a Secret Life of Cows (A tehenek titkos élete) című könyv előszava, melyet ön írt. Vagy az a szépen bekeretezett, tehenet ábrázoló kép, ami ott lóg a háta mögött a falon (megfordul, rámered – KG). És hát szerencsétlen Brian is egy tehénistállóban látja meg a napvilágot. Hogyan írná le a tehenekhez fűződő kapcsolatát?
EI: A szomorú igazság az, hogy nem iszom tejet, mert nem eszem húst, és szerintem ezzel nagy szívességet teszek a természetnek. Képzelje csak, Kalifornia vizeinek hatvan százaléka hamburgerkészítésre megy el. Micsoda egy buta, buta dolog! Mi tagadás, A tehenek titkos életéhez valóban én írtam az előszót, de attól tartok, nem a tehénismereteim okán lettem felkérve – pedig a Gyalog galopp valóban tehenes film –, hanem mert a szerző, egy közismert fotográfus, talán az egyetlen ember a világon, akit a tehenek titkos élete foglalkoztat, úgy gondolta, jó előszóíró vagyok.
magyarnarancs.hu: Ön játszotta a címszerepet az An Alan Smithee Film: Burn Hollywood Burn című, számos Arany Málnával kitüntetett, hollywoodi szatírában (producer: Andy Vajna – KG). A rendező, Arthur Hiller a neve eltávolítását kérte a stáblistáról, így helyette a nem létező Alan Smithee-t kellett feltüntetni. Sokan ezt olcsó marketingfogásnak gondolták...
EI: Pedig valóban így történt. Arthur Hiller még a forgatás során megvallotta nekem, hogy nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy ezúttal nem a művészet fogja imitálni a valóságot, hanem épp fordítva, s pont az történik majd vele, amiről a filmje is szól. Szegénynek igaza lett, kivették a kezéből a filmet, pedig szerintem az ő verziója sokkal viccesebbre sikerült, mint a producereké. Persze Hilleré sem volt egy remekmű; de az ő filmje legalább egy szórakoztató romhalmaz volt.
magyarnarancs.hu: Vannak még színészi tervei?
EI: Isten ments! Nem szeretek játszani, nem akarok filmekben szerepelni. Túl macerás, túl korán kell kelni, túl sokat kell várakozni. Nem embernek való élet.
| ||
További nagyszerű részletek a holnapi Magyar Narancsban. Nem csak füvezésről vagy a Brian élete helyes értelmezéséről és vígoratóriumi átiratáról esik szó; Eric Idle azt is elárulja, mit szólt hozzá Yoko Ono, hogy Hitler lányaként ábrázolta. Azt viszont már tőlünk tudta meg, miért akadt ki rájuk Zeffirelli…
