„Nem embernek való” – Eric Idle, Monty Python

Színház

Friss lapszámunkban interjút olvashatnak a Monty Python tagjával, aki május 31-én Budapestre látogat a Brian élete vígoratóriumi változatával. De tehenekről, kínaiakról és a stand up komikusként fellépő Stephen Hawkingról csak itt, csak online nyilatkozik.

magyarnarancs.hu: Hogyan sikerült rávennie Stephen Hawkingot, hogy előadja a Monty Python Galaxy Songját?

Eric Idle: Nos, engem ért a megtiszteltetés, hogy összeállíthattam a tavalyi nagy, élő, nagyrészt élő Monty Python-show-t a londoni O2 arénában. Tudtam, hogy elő fogjuk adni a Galaxy Songot, de mivel a dalt ’82-ben írtam, és az univerzum akkor még másként festett, mint ma, valamit tennem kellett a helyzet orvoslására. Brian Cox barátom, a nagy részecskefizikus is jelezte, hogy a Galaxy Songban rögzített tények korrigálásra szorulnak. Gyorsan írtam is egy geget Briannek, amiben a Galaxy Song tudományos tényeit kritizálja. És miközben írtam, egyszer csak egy csodás kis jelenet gondolata fogant meg a fejemben. Már láttam is, ahogy Brian nagyban magyaráz, hogy milyen szánalmas is, amit a Galaxy Songban összehordok, amikor egyszer csak Stephen Hawking bukkan fel a háttérből, és átgázol rajta. Briannek is tetszhetett az ötlet, mert gyorsan írt egy e-mailt Stephennek, aki öt perc múlva válaszolt is: boldogan vállalta, hogy elüti Briant.

Több se kellett nekünk, ellátogattunk Stephen Hawkinghoz Cambridge-be, és felvettük a jelenetet.  A dal szövegét is felmondta a kedvünkért, most már csak az volt hátra, hogy a hangját a zenéhez igazítsam. Sikerült mosolyra fakasztanunk az eredménnyel. Stephen Hawking nem csak érti, de szereti is a viccet. Fiatalon ő is megfordult Cambridge-ben, amikor mi – későbbi Python-tagok – a Footlights színpadán bohóckodtunk.

magyarnarancs.hu: Hawking is ott volt fiatalon a közönség soraiban?

EI: Ennél sokkal többet tett: stand uposként fel is lépett egyszer a Footlightsban. Sok-sok évvel azelőtt, hogy a stand up divatba jött volna. Senki sem tudta, mire vélje a performance-át. Ezzel is megelőzte a korát. Egy vékonydongájú, szemüveges, csokornyakkendős srác, aki  egyszer csak kiáll a színpadra, és löki a poénokat.

false

magyarnarancs.hu: Az I Like Chinese című dala is megújult nemrégiben. A politikai korrektség diktálta, hogy utólag megváltoztassa a szöveget?

EI: Nemcsak a politikai korrektség diktálta így, hanem az az egyszerű ok, hogy a dalban valótlanságok hangzanak el. „I like Chinese, I like Chinese, They only come up to your knees” (szabad fordításban: szeretem a kínaiakat, érted / mert csak a térdemig érnek – KG) – ez a hetvenes években, vagy mikor is volt, hogy kitaláltam, egy poénnak még elment, de mivel az állítás egyszerűen nem igaz, hiszen vannak kifejezetten magas kínaiak is, úgy döntöttem, hogy megváltoztatom a szöveget. Mostanában így éneklem: „I like Chinese, I like Chinese. They copy everything they sees.” (Szeretem a kínaiakat, nincs is náluk más kaszt, csak a copy paste – KG.)

magyarnarancs.hu: A Favágódalon utólag nem kellett változtatásokat eszközölni? Esetleg kihúzni a melltartót, mert a kanadai királyi lovas rendőrök tiltakoztak?

EI: A Lumberjack Song nem az én szakterületem, az Michael Palin dala. Egy betűt sem változtatott rajta, nemhogy egy egész ruhadarabot.

false

magyarnarancs.hu: A tehenek igen fontos szerepet töltenek be az életművében. Ott a híres tehénkatapultálós jelenet a Gyalog galoppban. Vagy a Secret Life of Cows (A tehenek titkos élete) című könyv előszava, melyet ön írt. Vagy az a szépen bekeretezett, tehenet ábrázoló kép, ami ott lóg a háta mögött a falon (megfordul, rámered – KG). És hát szerencsétlen Brian is egy tehénistállóban látja meg a napvilágot. Hogyan írná le a tehenekhez fűződő kapcsolatát?

EI: A szomorú igazság az, hogy nem iszom tejet, mert nem eszem húst, és szerintem ezzel nagy szívességet teszek a természetnek. Képzelje csak, Kalifornia vizeinek hatvan százaléka hamburgerkészítésre megy el. Micsoda egy buta, buta dolog! Mi tagadás, A tehenek titkos életéhez valóban én írtam az előszót, de attól tartok, nem a tehénismereteim okán lettem felkérve – pedig a Gyalog galopp valóban tehenes film –, hanem mert a szerző, egy közismert fotográfus, talán az egyetlen ember a világon, akit a tehenek titkos élete foglalkoztat, úgy gondolta, jó előszóíró vagyok.

magyarnarancs.hu: Ön játszotta a címszerepet az An Alan Smithee Film: Burn Hollywood Burn című, számos Arany Málnával kitüntetett, hollywoodi szatírában (producer: Andy Vajna – KG). A rendező, Arthur Hiller a neve eltávolítását kérte a stáblistáról, így helyette a nem létező Alan Smithee-t kellett feltüntetni. Sokan ezt olcsó marketingfogásnak gondolták...

EI: Pedig valóban így történt. Arthur Hiller még a forgatás során megvallotta nekem, hogy nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy ezúttal nem a művészet fogja imitálni a valóságot, hanem épp fordítva, s pont az történik majd vele, amiről a filmje is szól. Szegénynek igaza lett, kivették a kezéből a filmet, pedig szerintem az ő verziója sokkal viccesebbre sikerült, mint a producereké. Persze Hilleré sem volt egy remekmű; de az ő filmje legalább egy szórakoztató romhalmaz volt.

magyarnarancs.hu: Vannak még színészi tervei?


EI: Isten ments! Nem szeretek játszani, nem akarok filmekben szerepelni. Túl macerás, túl korán kell kelni, túl sokat kell várakozni. Nem embernek való élet.

false


További nagyszerű részletek a holnapi Magyar Narancsban. Nem csak füvezésről vagy a Brian élete helyes értelmezéséről és vígoratóriumi átiratáról esik szó; Eric Idle azt is elárulja, mit szólt hozzá Yoko Ono, hogy Hitler lányaként ábrázolta. Azt viszont már tőlünk tudta meg, miért akadt ki rájuk Zeffirelli…

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.