Színház

A magyar olvasó alig tudhat többet annál, mint hogy az újcirkuszban nincsenek állatok, de van valami történet. Pedig érdemes alaposabban megismerni, hiszen ez az egyik legdinamikusabban fejlődő színpadi műfaj, amelyet egyszerre övez a szakma és a közönség kiemelt érdeklődése, hiszen nemcsak a hagyományos cirkuszt újíthatja meg, hanem a kortárs táncot és a színházat is.

Felméry Lili, az Operaház Étoile-díjas magántáncosa már végzős növendékként eltáncolhatta Júlia szerepét, s azóta is szólószerepek sorát kapja. Többek között arról beszélgettünk, hogy a klasszikus balett nem poros, és hogy nem kell mindig mindenkinek megfelelni.

A színház akkor a legjobb, ha nem bújik függöny mögé, még akkor sem, ha éppenséggel tényleg van színpad és függöny. Ha nincs semmi, ami elválasztaná tőlünk, ha nincs két, egymástól elváló valóság, csak egy: amiben a színház is létrejön, és amiben az élet is zajlik.

A romániai és a magyarországi színjátszás mitikus szembeállítása az erős látványvilágú teatralitás és a lélektani realizmus ellentétére épül. Utóbbiról itt is, ott is némi megvetéssel szoktunk beszélni, nálunk főleg azért, mert a hagyományos fősodort, így gyakran a ki nem mondott elvárást is jelenti. A másik után vágyakozunk.

A színházi kollégium tagjai – Bozsik Yvette, Vincze Balázs és Zalán János – egyszerűen nem tudnak hibázni.

Van valami izgalmas és üdítő az első percektől kezdve, amikor a színpadon ott lóg, mint egy Brecht-darabban, a helyszínfelírás, hogy „Havasalföld” és „Cra­iova” (vagy inkább Krajova?), s egy bizonyos Mihály bán, a macsó „román” pedig ízléstelen hálós trikóban és valódi pocakkal uralja a színpadot.

„Barnikám, mindegy, mit csinálsz a színpadon, az már jó” – mondták a Kaszás Attila-, Színikritikusok és POSZT-díjas marosvásárhelyi színésznek, aki úgy érezte, ha tényleg ennyi, akkor neki vége, és a szombathelyi Weöres Sándor Színházhoz szerződött, ahol Alföldi Róbert Makrancos Katájának egyik főszerepét játssza.

Koltai Tamás ahhoz a nagy generációhoz tartozott, amely a magától értetődően független és szabad gondolkodás mellett a szaktudást, az olvasottságot, az informált véleményalkotást tekintette értéknek – írják közleményükben.

Az európai hírű radikális színház, a szlovén Via Negativa művészeti igazgatójával a temesvári TESZT fesztiválon beszélgettünk. Itt mutatták be a magyar–szlovén–román–szerb koprodukcióban készült, Manipulációk című előadást, amelyet a magyar közönség a 25. Thealter Fesztiválon láthat legközelebb. Szó volt a nemzetközi helyzet fokozódásáról és a bőröndszínház bájáról is.

Színház két részben – áll a Kultúrbrigád és az Átrium közös Csehov-bemutatójának színlapján, s ez a mellbevágó műfaji meghatározás nem csupán a fiatal alkotók rokonszenves arroganciájáról tanúskodik.

Lapunk megjelenése napján A Rajna kincsével kezdődik a Müpában a Ring. A Nibelung-darabok mellett új produkció lesz a Kovalik Balázs rendezésében látható A bolygó hol­landi. A karmestert és a rendezőt kérdeztük a darabról és szerzőjéről.

Az előadás azt kívánja tőlünk, higgyük el, hogy az áruházi eladólány bedől egy spamlevélnek, és felismeri benne régi kedvesét, Harryt. Ez a kalandos helyen lévő Harry a spamek koreográfiájának megfelelően levelezni kezd, előbb pénzt ajánl, hogy aztán pénzt kérjen. Anikó útnak is indul vélt kedvese után.