A mű ismerős, a szerzői név ellenben ismeretlen: a bulvárvígjátékoknál amúgy korántsem szokatlan képlet Abe Burrows és az ő Kaktuszvirága esetében jószerint törvényszerűnek tekinthető.
Sokakat felzaklatott, amikor nem ment el december 9-én a szabad színházakért tartott tüntetésre. De mit jelent szolidárisnak lenni? Hogyan reagál átpolitizált valóságunkra a Vígszínház? Mit tesz a független színházakért? Mi a Marton-ügy tanulsága? Egyebek mellett ezekről a témákról beszélgettünk.
Kosztolányi 86 éve halott, Esti Kornél egy percet sem öregedett. A hetedik kerületben portyázik, a haverjaival kocsmából kocsmába vetődik, monogramját festékszóróval fújja falakra. Verseket ír, melyek senkit nem érdekelnek, sosincs pénze. Bárkit felhív az éjszaka közepén csak ugratásból, de szemtől szemben még egy idősödő prostituáltat sem merne megbántani.
Szokásunkhoz híven jelentkezünk aktuális színházi mellékletünkkel, a Zsinórpadlással. Most a megszokottnál is hosszabb, és reményeink szerint még tartalmasabb. Olvassák és borzongjanak!
A vonatkozó törvény módosítása és a kormányzati nyomásgyakorlás miatt a főváros vezetése defenzívába szorulva tárgyal a színházak fenntartásáról. A tét nagy: megtarthatják-e a fenntartói jogköreiket, vagy jönnek a tisztán állami „jobbos” és fővárosi „ellenzéki-balos” színházak? A teljes cikket a friss Magyar Narancsban találja, alább ízelítő olvasható!
A színikritikusokat sohasem volt szokás szentnek és sérthetetlennek tekinteni – sőt. Elagyabugyált, kardélre hányt és kutyakorbáccsal fenyegetett, vagy épp egymással párbajozó ítészek a magyar színház- és sajtótörténet régmúltjából.