Színház

Hamvas Béla: Karnevál – k2

Színház

Kilencórás színházat rendezni és nézni is őrültség, de jófajta őrület, ami alaposan kizökkent a hétköznapokból. Ritkán van ilyen alkalom, a k2 Színház általában két részben játssza Hamvas Béla zseniális, nagy formátumú és méltatlanul elhanyagolt regényéből, a Karneválból készült előadást, ami persze így is nagyfokú elköteleződést igényel, nézők és játszók részéről egyaránt.

Az ördögkatlanos – bohémabb, szénaillatúbb, a csillagos eget is magában foglaló – bemutató után a Karnevál a Benczúr Házba költözött, és immár szalonokban, dísztermekben, stukkós lépcsőházban játszódik, miközben Róth Miksa ólomüveg ablakain keresztül – eleinte – még átdereng a decemberi napfény. Ahogy a regény is rendkívül változatos formákat, stílusokat, műfajokat szintetizál, úgy az előadás is különféle színházi eszközökkel kísérletezik: az egyik felvonásban például kettéosztják a közönséget, pontosabban a néző dönti el, Észak avagy Dél felé indul a szereplőkkel – hiszen a regénybeli Bormester Mihály személyisége is egyszerűen „kettészakadt”.
A második felvonás groteszk családi vígjáték, amelyben férfiak játszszák a nőket és fordítva – ami nemcsak kevésbé bántalmazó a nőkkel szemben, hanem sokkal jobban rávilágít a nemi szerepek sajátosságaira, mint egy realisztikusabb játékmód. Az utolsó előtti felvonásban vacsorát is kapunk – pont akkor, amikor bombázáshoz, légópincéhez, éhségtől megvadult szereplőkhöz ér a történet. De még bagelt falatozva is átélhető a háború jelentősége (vagy jelentéktelensége) a mindenségben – igaz, eddigre már mindenki nagyon fáradt, és néhányszor már átélte a teljességet és megfejtette a világot. Az egyébként hosszadalmas és lassan hömpölygő, spirituális felvonásban néhány pillanatig én is éreztem, hogy mindent értek. Csak aztán persze elfelejtettem.

Benczúr Ház, 2019. december 27.

 

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.