Magyar Narancs: Miért szerződtél le egy kőszínházhoz?
Nagypál Gábor: Amikor Alföldi Róbert rendezte Székely Csaba Az igazság gyertyái című darabját Budaörsön, meghívtak vendégnek. A próbafolyamat egy pontján az igazgató, Berzsenyi Bellaagh Ádám megkérdezte, hogy volna-e kedvem leszerződni a társulathoz. Kértem egy kis gondolkodási időt, megbeszéltem a közeli barátaimmal, és végül igent mondtam. Nem kell feladnom a Stúdió K-t, megtarthatom az előadásaimat, és még egy új előadást is csinálhattam ott az idén, a Moby Dicket. A Vádli Alkalmi Színházi Társulás megszűnt, a Szkéné új konstrukcióban működik, egy rakás előadásom lekerült a műsorról. Túl az anyagi stabilitás kérdésén, szakmai szempontból jelen pillanatban Budapest vonzáskörében talán három olyan színház van, ahová szívesen szerződnék, és abból az egyik biztos, hogy Budaörs.
MN: Egyébként is megérett benned a gondolat, hogy váltani szeretnél?
NG: A vádlis és a szkénés változás után éreztem, hogy kell valami, ami kibillenthet. Régóta játszom a Stúdió K-ban ugyanazzal a nyolc, tíz emberrel, és időről időre szükségem van arra, hogy máshol dolgozzak. Függetlenként úgy létezünk, mint a cápák, folyamatosan úsznunk kell, különben meghalunk, csak így van esélyünk megmaradni. Ez elég energiaigényes, és felemészti az életet jó és rossz értelemben is.
MN: Volt olyan a pályád során, hogy eluntad magad, vagy azt érezted, hogy szünetet kéne tartanod?
NG: Tíz éve billegek a kiégés határán. 2015-ben szünetet adtam magamnak, akkor egy évig nem kellett újat próbáljak. A Covid utáni újraindulás is azért volt sokkos számomra, mert a leállás alatt nem az történt, hogy pánikrohamot kaptam, amiért nincs színház, hanem annyira megütött, hogy a színházon kívül is van élet, hogy a Covid után rögtön megint szünetet kértem. Akkoriban tizenhét előadásom volt, és elég nagy volt a karbantartandó repertoárom is. Az is a független létezés része, hogy havonta húsz előadásod van tizenhat különböző darabból, de ezek nagyrészt egy vagy két hónappal azelőtt mentek utoljára, ezért már reggel muszáj kondicionálnod az idegrendszeredet. Ez iszonyatosan energiaigényes, és igen, voltak olyan időszakaim, amikor kénytelen voltam megállni, mert olyan darálóban éreztem magam, hogy éppen csak teljesíteni tudtam a feladataimat.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
