Nagy Őszi Programajánló - Interjú

„Nem szeretnék többet várni”

Pálos Hanna színész

Színház

Beremend és Szentendre után a Jurányi Házban szeptember 12-én hivatalosan is bemutatják első monodrámáját, a Halász Rita Mély levegő című regényéből készült előadást. A sokszínű szerepeiről ismert színésznővel az anyaságról, a társulati létről, valamint a színészi generációváltásról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Meglepve tapasztaltam, hogy egyáltalán nem vagy aktív a közösségi oldalaidon. Rejtőzködő típus vagy, vagy nem érdekel a népszerűsítés ezen formája?

Pálos Hanna: A közösségi médiának számtalan előnye van, sokan biztos nagy hasznát veszik, de nem nekem találták ki. Az egóm nem viselkedik jól az online térben, és az agyam sem tud mit kezdeni azzal a rengeteg információval, ami egy pillanat alatt megrohamozza. Szeretem, hogy a nézők, amikor belépnek a színházba, nem tudnak rólam gyakorlatilag semmit. A különböző szerepeken keresztül vallok magamról, ezen túl semmit sem tartok különösebben érdekesnek a puszta személyemmel kapcsolatban. A privát életem ügyeit a barátaimmal osztom meg.

MN: De nem nehezebb enélkül előrébb jutni?

PH: Van bennem egy nagy adag büszkeség, vagy nevezhetjük hiúságnak is. Nem tudom, hogy ez pozitív vagy negatív előjelű dolog, de hiszek abban, hogy amelyik munka meg akar, az meg is fog találni enélkül is. Rengeteg időt és energiát követel a virtuális élet, a „Tessék, itt vagyok!” folyamatos demonstrálása.

MN: A tavaly bemutatott Médeia a női lét sokrétűsége tekintetében színészileg előszobája volt a Mély levegőnek?

PH: Komoly lépcsőfok volt a Mély levegő előtt, de nincs mélyebb összefüggés a két előadás között, noha mind a kettő női történet. De hát nő vagyok! Férfiként valószínűleg Krusovszky Dénes- vagy Knausgård-estem lenne. De tény: Médeia megformálása fordulópont volt a pályámon. Akkor játszottam először olyan jellegű főszerepet, ahol az egész előadás ritmusa és hangvétele az én vállamon van. Persze, odaadó, nagyszerű partnereim vannak abban is, de alapvetően hozzám viszonyulva tudják ők is a szerepüket alakítani. Az, hogy Bagossy Júlia rendezőként bízott bennem a szereposztásnál, feltöltött bátorsággal, és az előadás visszhangja is megnyugtatott: jó, akkor valóban működik, amit jelentek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.