Nagy Őszi Programajánló - Interjú

„Nem szeretnék többet várni”

Pálos Hanna színész

Színház

Beremend és Szentendre után a Jurányi Házban szeptember 12-én hivatalosan is bemutatják első monodrámáját, a Halász Rita Mély levegő című regényéből készült előadást. A sokszínű szerepeiről ismert színésznővel az anyaságról, a társulati létről, valamint a színészi generációváltásról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Meglepve tapasztaltam, hogy egyáltalán nem vagy aktív a közösségi oldalaidon. Rejtőzködő típus vagy, vagy nem érdekel a népszerűsítés ezen formája?

Pálos Hanna: A közösségi médiának számtalan előnye van, sokan biztos nagy hasznát veszik, de nem nekem találták ki. Az egóm nem viselkedik jól az online térben, és az agyam sem tud mit kezdeni azzal a rengeteg információval, ami egy pillanat alatt megrohamozza. Szeretem, hogy a nézők, amikor belépnek a színházba, nem tudnak rólam gyakorlatilag semmit. A különböző szerepeken keresztül vallok magamról, ezen túl semmit sem tartok különösebben érdekesnek a puszta személyemmel kapcsolatban. A privát életem ügyeit a barátaimmal osztom meg.

MN: De nem nehezebb enélkül előrébb jutni?

PH: Van bennem egy nagy adag büszkeség, vagy nevezhetjük hiúságnak is. Nem tudom, hogy ez pozitív vagy negatív előjelű dolog, de hiszek abban, hogy amelyik munka meg akar, az meg is fog találni enélkül is. Rengeteg időt és energiát követel a virtuális élet, a „Tessék, itt vagyok!” folyamatos demonstrálása.

MN: A tavaly bemutatott Médeia a női lét sokrétűsége tekintetében színészileg előszobája volt a Mély levegőnek?

PH: Komoly lépcsőfok volt a Mély levegő előtt, de nincs mélyebb összefüggés a két előadás között, noha mind a kettő női történet. De hát nő vagyok! Férfiként valószínűleg Krusovszky Dénes- vagy Knausgård-estem lenne. De tény: Médeia megformálása fordulópont volt a pályámon. Akkor játszottam először olyan jellegű főszerepet, ahol az egész előadás ritmusa és hangvétele az én vállamon van. Persze, odaadó, nagyszerű partnereim vannak abban is, de alapvetően hozzám viszonyulva tudják ők is a szerepüket alakítani. Az, hogy Bagossy Júlia rendezőként bízott bennem a szereposztásnál, feltöltött bátorsággal, és az előadás visszhangja is megnyugtatott: jó, akkor valóban működik, amit jelentek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.