olvasópróba

Vonaton, zsöllyében, neten

Színház

A múlt héten nyilvánosságra hozták a jelöléseket az idei kritikusi díjakra. 

Mielőtt az ősz közeledtével végleg bevonulnánk a zárt színházi terekbe, a PLACCC Fesztivál augusztus 30. és szeptember 21. között a város köz- és magántereibe viszi el a színházat. Kezdetnek egy vonatutat ajánlunk. A naponta ingázónak nem olyan nagy élmény megtenni a Budapest–Nagymaros távot, de mindjárt más, ha az utazó egy részvételi vonatperformance-ba csöppen. És ki nem gondolkodott már el azon, mennyivel jobb lenne poggyász nélkül, mint bőröndökkel, hátizsákokkal és szatyrokkal megpakolva út­ra kelni? A SVUNG Kutatócsoport Journeying – The weight we carry című, magyar és angol nyelvű performance-a a csomagcipeléssel járó mentális és fizikai terheket vizsgálja. A három alkotó (Borsos Luca, Szemessy Kinga és Trömböczky Napsugár) a Nyugati pályaudvar ritmusát megtörő cipekedő koreográfiával kezd, majd egy közös vonatútra invitálják a résztvevőket, lehetőséget adva az egyéni reflexiókra is. Nagymaroson egy Duna-parti piknik következik, onnan a résztvevők együtt vonatoznak haza. (Találkozó: augusztus 30., 17.29-kor a Nyugati pályaudvar Westend felőli bejáratánál, a kijelzőknél, a programra a placcc.hu oldalon lehet regisztrálni.)

Egy másik ajánlat a fesztiválból Patonay Anita és Bori Viktor (Káva Kulturális Műhely) Vízszint című disztópikus részvételi színháza. Láttunk már részvételi színházat a pénzhiányról (Szociopoly) és a lakáshiányról (Cím nélkül). Ezúttal az érdeklődők egy játék keretében a vízről és annak hiányáról gondolkodhatnak el. (Szeptember 4., Kelenföldi Városközpont, a programra a placcc.hu oldalon lehet regisztrálni.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.