olvasópróba

Vonaton, zsöllyében, neten

Színház

A múlt héten nyilvánosságra hozták a jelöléseket az idei kritikusi díjakra. 

Mielőtt az ősz közeledtével végleg bevonulnánk a zárt színházi terekbe, a PLACCC Fesztivál augusztus 30. és szeptember 21. között a város köz- és magántereibe viszi el a színházat. Kezdetnek egy vonatutat ajánlunk. A naponta ingázónak nem olyan nagy élmény megtenni a Budapest–Nagymaros távot, de mindjárt más, ha az utazó egy részvételi vonatperformance-ba csöppen. És ki nem gondolkodott már el azon, mennyivel jobb lenne poggyász nélkül, mint bőröndökkel, hátizsákokkal és szatyrokkal megpakolva út­ra kelni? A SVUNG Kutatócsoport Journeying – The weight we carry című, magyar és angol nyelvű performance-a a csomagcipeléssel járó mentális és fizikai terheket vizsgálja. A három alkotó (Borsos Luca, Szemessy Kinga és Trömböczky Napsugár) a Nyugati pályaudvar ritmusát megtörő cipekedő koreográfiával kezd, majd egy közös vonatútra invitálják a résztvevőket, lehetőséget adva az egyéni reflexiókra is. Nagymaroson egy Duna-parti piknik következik, onnan a résztvevők együtt vonatoznak haza. (Találkozó: augusztus 30., 17.29-kor a Nyugati pályaudvar Westend felőli bejáratánál, a kijelzőknél, a programra a placcc.hu oldalon lehet regisztrálni.)

Egy másik ajánlat a fesztiválból Patonay Anita és Bori Viktor (Káva Kulturális Műhely) Vízszint című disztópikus részvételi színháza. Láttunk már részvételi színházat a pénzhiányról (Szociopoly) és a lakáshiányról (Cím nélkül). Ezúttal az érdeklődők egy játék keretében a vízről és annak hiányáról gondolkodhatnak el. (Szeptember 4., Kelenföldi Városközpont, a programra a placcc.hu oldalon lehet regisztrálni.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.