Színház

A VI-os kategória idei, botrányoktól övezett pályázata az utolsó volt a maga nemében. Az azóta megszavazott új előadó-művészeti törvény ugyanis nem ismeri a VI-os kategóriát, így értelemszerűen a neki kiosztható összeg minimumát sem.

Már akkor is a Katona József Színház tagja volt, amikor filmjei révén az egész ország megismerte és megszerette. A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt mosolygós tulajdonosával többek közt a siker ellentmondásos következményeiről, bedobozolt filmjeiről és kételyeiről beszélgettünk.

"Én nem vagyok normális" - mondja Törőcsik Mari, és hallom a hangján, hogy nem először merül föl benne a gondolat, amikor hosszas egyeztetés után végül egy vasárnap reggeli időpontban állapodunk meg. A hőhullám kellős közepén naponta kétszer próbál. Egy nyári éj mosolya címmel a Bergman-film alapján készül a Sondheim-zenével világhírűvé lett darab, melynek július 28-án lesz a bemutatója Keszthelyen.

A parlamentben újra és újra fellángol a vita: mi a nemzet színházának hivatása? Bár válaszokban nem szűkölködünk, azért megkérdeztük a téma kutatóját is.

Aktuális színdaraboktól kezdve a társadalmi szerepvállaláson át egészen a színészneurózisig megannyi dologról beszélgettünk a Katona József Színház Jászai Mari-díjas művészével, akinek épp előadása volt, így néha felszaladt a színpadra játszani.

Az úgynevezett VI-os kategóriát, vagyis a független színházakat sújtó tavalyi zárolás csendben elvonássá vált a múlt év végén. Közben a támogatás törvényes minimumát is csökkentették - igaz, az érintettek végül még kevesebbet kaptak. A valódi meglepetéseket azonban májusra tartogatta számukra a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma.

Egyik legismertebb drámaírónk, színházi dramaturg, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára - és most valami újat próbál: a színház és a valóság határaira rákérdező előadások létrehozója, amelyek a szakmai kísérletezésnek és az önismereti tréningnek egyaránt terepei.

Csupa finom és érzékeny játék (ráadásul komikus, bohózati intonációban) a Katonában a Flaubert-regényből (Bouvard és Pécuchet) készült Dilettánsok; van mit nézni: elsősorban is a perfekt színészi alakítások tömött sorát, másodsorban pedig azt, ahogy Forgách András adaptációja szépen visszaperli a dilettáns szó eredeti - és ma már keveset használt - jelentését, és gyöngédséggel meg szeretettel tölti föl. Pedig elmehetett volna az áthallások készségesen kínálkozó terepére - de ez sem neki, sem a rendező Ascher Tamásnak nem sajátja.

Tíz éve cigány és nem cigány színészek még éjjelente és ingyen próbálták azokat az előadásokat, amelyek a Maladypét emblematikussá tették. Ma a szinte csak diplomás színészekből álló, önálló társulatnak saját Bázisa, nyolcelőadásos repertoárja van, a nemzetközi fesztiválok és a POSZT visszatérő vendége, és olyan meghívott művészekkel dolgozik, mint Ladányi Andrea, Törőcsik Mari vagy Zsótér Sándor.

Éjjeli előadás az "dry Színpadon - kezdés 23.00-kor -, a főszerepben hatepizódnyi ágyjelenet. Férj és feleség (Neudold Júlia, Kovács Gergely) aktus után kisszerű kapcsolatát vitatja meg egy spangli és egy csattanós pofon kíséretében.

Nehéz helyzetben van a Vígszínház - akárcsak a többi -, és ez, vagyis a napi ezer néző becsábításának terhe és a pénzhiány immár nemcsak a kommunikációs stratégiára és a PR-ra, hanem a színpadi munkára, vagyis az előadásokra is rányomja a bélyegét. Ha a színház megpróbál ellenállni a kommercializálódásnak, menthetetlenül elbukik, az ugyanis régen nem kérdés, hogy áru-e a kultúra. A minőséget föladni nem hajlandó társulatok számára legföljebb az a kérdés, hogy milyen "vivőanyaggal" lehet azt kelendővé tenni.