Interjú

„Nevezzük inkább leigázásnak”

Kocsis Pál színész, rendező  

Színház

Emblematikus alakja volt a Kecskeméti Katona József Színháznak, de megromlott a viszonya a vezetéssel, és nem tartottak igényt a munkájára. A pandémia idején lett szabadúszó. Egyelőre van munkája, de kilátástalannak tartja a szakma helyzetét, s azt sem tartja kizártnak, hogy jöhet olyan idő, amikor már nem színészként vagy rendezőként fog dolgozni.

Magyar Narancs: Ebben az évadban a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban játszol és rendezel. A színház megalakulása óta, 2012-től hívtak, térj vissza szülővárosodba. Miért épp most lett erre alkalom?

Kocsis Pál: Már tavaly óta szabadúszó vagyok. Ez nem feltétlenül egyértelmű, mert az előző évadtól kezdve a pandémia miatt nem nagyon volt színházi élet. Nem terjedt el rólam ez az információ. Meg akkor még dolgoztam Kecskeméten. Salgótarjánba sem szerződtem, vendég vagyok, de ez az oka annak, hogy most valóban el tudtam menni oda dolgozni. Susán Ferenc produkciós igazgató többször keresett, menjek kicsit haza dolgozni, de egészen a tavalyelőtti évadig annyi teendőm volt, hogy egyszerűen lehetetlen volt összehozni, vállalhatatlan volt. Most viszont hogy ilyen nagyon jó időben lettem szabadúszó, lett rá időm. Egyelőre egy rendezésről és két szerepről volt szó. Hosszas egyezkedés és tárgyalás folyt erről, úgymond egy csomagra szerződtem, csak közben sajnos az egyik előadás, amelyet Mohácsi János rendezett volna, és számomra fontos volt, a járvány miatt kiesett a repertoárból. Így Tarnóczi Jakab rendezésében játszom majd, és Örkény István Kincskeresők című darabját rendeztem. A szabadúszásomnak pedig az az oka, hogy megromlott a viszonyom a kecskeméti színház vezetésével.

MN: Először szabadúszó lettél, majd megköszönték a munkádat, és már nem tartottak igényt rá. Mi történt?

KP: Nehéz beszélni róla, mert nem pontosan tudom, mi történt. Cseke Péter nem nyílt ember, gyűlöli a konfliktusokat, nem képes azokat fölvállalni, így vélhetőleg a maga részéről azt is konfliktusnak tartja, ha azt mondja, menj el. Ezért ilyen nem is hangzott el. Volt az egykori SZFE-ről egy megnyilvánulása, ami rettenetesen meglepett. Ő volt az, aki a „pusztulat” szót használta az SZFE-re és a hallgatókra, mintegy kifejezve, szerinte milyen képzés folyt az egyetemen. Ez egészen megrázó volt. Nyilvánvaló, hogy az én viszonyom mindehhez egészen más. De lényegi konfliktus nem volt közöttünk. Kaptam egy jelzést, majd különös dolog történt, leültünk beszélgetni a színház vezetésével, elismerték a munkámat, a „csodálatos színészi képességeimet és érdemeimet”, meg a rendezői tevékenységemet. És közölték, hogy már nem gondolkodnak bennem. Az a szomorú, hogy valójában már én sem gondolkodtam bennük. Mondhatjuk, hogy közös megegyezéssel történt az elválás, de mindezt megbeszélni, kibeszélni nem lehetett. Szerettem volna, ha ez az ügy nyíltan ki tud bomlani, de a pandémiás időszak nem nekem kedvezett. Az átkozódás, szitkozódás nem az én terepem, tudok morogni, meg a jó barátaimnak elbeszélni a vastag véleményemet, de egyáltalán nem szeretem azt nyíltan kiteregetni, főleg úgy, hogy nincs ott az érintett személy.

MN: Elfáradt a munkakapcsolatotok vagy konkrétabb oka volt a válásnak, számított a politikai befolyás?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.