A Káva Kulturális Műhely múltja és jelene

Házhoz szállítás

Színház

A 25. évadát kezdte meg szeptemberben a Káva társulata. Az eltelt idő alatt egyvalami biztosan nem változott: mindig az elgondolkodó, hozzászóló, vitatkozó és alkotó néző állt a középpontban.

Előadásaikat iskolákban, óvodákban vagy a saját helyükön, a MU Színház stúdiójában játsszák egy osztály vagy csoport előtt. A produkció lényege, hogy színházi, általában előre megírt jeleneteket úgynevezett feldolgozó részek szakítanak félbe vagy zárnak le. Ezek formája sokféle lehet: csoportos beszélgetés, ötletelés vagy akár egy művészeti alkotás létrehozása színész-drámatanár segítségével.

 

Tanulva tanítanak

A Titkos ajtóban például az előadás végén a gyerekek egy performanszt rendeznek, amely a történtekből kiindulva a kamaszkori szülő-gyermek viszonyra reflektál. A Fényeskedjék neki végén pedig egy installációt állítanak fel az előadáson használt tárgyakból a darabbéli halott apa emlékére. Az előadásokra azok az iskolák csapnak le, amelyek egyetértenek a Káva hitvallásával. „Mi is tanítunk, persze másképpen, mint ahogy az az iskolai keretek között megszokott – fogalmaz Takács Gábor, a Káva vezetője –, mondjuk úgy, hogy együtt tanulunk a saját emberségünkről, emberi mivoltunkról. Az előadásnak illeszkednie kell az adott intézmény pedagógiai koncepciójába, ami nem könnyű, hiszen általában pont az ellenkező irányba megy az oktatásirányítás azzal, amit mi képviselünk; teljesen leszűkült a terepe az önállóságnak, a többszempontúságnak, a kreativitásnak és a kérdezésnek.” Takács hiányosságként utal arra is, hogy „ahogy általában a színház, úgy a hazai színházi nevelés is a fehér felső középosztálynak játszik: döntő többségben gimnáziumok találnak meg minket. Szerintem többet és tudatosabban kellene törődnünk azokkal a gyerekkel, akiknek a lehetőségeik korlátozottabbak.”

Ahhoz, hogy a gyerekek megnyilvánuljanak, a társulatnak egyszerre kell provokálnia és egyfajta biztonságot nyújtania. Utóbbihoz elengedhetetlen a hierarchiamentes, partneri és elfogadó viszony megteremtése, olyan közegé, amelyben a diákok elhiszik, hogy egy problémára adott válaszok nem minősíthetők egyértelműen jónak vagy rossznak. A művészet és hatalom viszonyát tárgyaló Labirintus című előadásban a színész-drámatanárok csak a helyzetet kínálják tálcán, a válaszokat nem, sőt sokszor az ördög ügy­védjeként kérdeznek. Még annyi játékosság is belefér, hogy az egyik csoport egy akciófilmbe illő jelenetet mutasson be, amelyben elrabolják (és állítólag „jó útra térítik” majd) a hatalom emberét. (Előtte persze a színész-drámatanárral megbeszélik egy ilyen tett lehetséges következményeit.) A Titkos ajtóban pedig az anya és az apa (két felnőtt!) magától értetődő természetességgel fordul tanácsért a gyerekekhez épp a saját lányukkal kapcsolatos nehézségeikkel.

 
Titkos ajtó. Fotó: Csoszó Gabriella

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.