A Káva Kulturális Műhely múltja és jelene

Házhoz szállítás

Színház

A 25. évadát kezdte meg szeptemberben a Káva társulata. Az eltelt idő alatt egyvalami biztosan nem változott: mindig az elgondolkodó, hozzászóló, vitatkozó és alkotó néző állt a középpontban.

Előadásaikat iskolákban, óvodákban vagy a saját helyükön, a MU Színház stúdiójában játsszák egy osztály vagy csoport előtt. A produkció lényege, hogy színházi, általában előre megírt jeleneteket úgynevezett feldolgozó részek szakítanak félbe vagy zárnak le. Ezek formája sokféle lehet: csoportos beszélgetés, ötletelés vagy akár egy művészeti alkotás létrehozása színész-drámatanár segítségével.

 

Tanulva tanítanak

A Titkos ajtóban például az előadás végén a gyerekek egy performanszt rendeznek, amely a történtekből kiindulva a kamaszkori szülő-gyermek viszonyra reflektál. A Fényeskedjék neki végén pedig egy installációt állítanak fel az előadáson használt tárgyakból a darabbéli halott apa emlékére. Az előadásokra azok az iskolák csapnak le, amelyek egyetértenek a Káva hitvallásával. „Mi is tanítunk, persze másképpen, mint ahogy az az iskolai keretek között megszokott – fogalmaz Takács Gábor, a Káva vezetője –, mondjuk úgy, hogy együtt tanulunk a saját emberségünkről, emberi mivoltunkról. Az előadásnak illeszkednie kell az adott intézmény pedagógiai koncepciójába, ami nem könnyű, hiszen általában pont az ellenkező irányba megy az oktatásirányítás azzal, amit mi képviselünk; teljesen leszűkült a terepe az önállóságnak, a többszempontúságnak, a kreativitásnak és a kérdezésnek.” Takács hiányosságként utal arra is, hogy „ahogy általában a színház, úgy a hazai színházi nevelés is a fehér felső középosztálynak játszik: döntő többségben gimnáziumok találnak meg minket. Szerintem többet és tudatosabban kellene törődnünk azokkal a gyerekkel, akiknek a lehetőségeik korlátozottabbak.”

Ahhoz, hogy a gyerekek megnyilvánuljanak, a társulatnak egyszerre kell provokálnia és egyfajta biztonságot nyújtania. Utóbbihoz elengedhetetlen a hierarchiamentes, partneri és elfogadó viszony megteremtése, olyan közegé, amelyben a diákok elhiszik, hogy egy problémára adott válaszok nem minősíthetők egyértelműen jónak vagy rossznak. A művészet és hatalom viszonyát tárgyaló Labirintus című előadásban a színész-drámatanárok csak a helyzetet kínálják tálcán, a válaszokat nem, sőt sokszor az ördög ügy­védjeként kérdeznek. Még annyi játékosság is belefér, hogy az egyik csoport egy akciófilmbe illő jelenetet mutasson be, amelyben elrabolják (és állítólag „jó útra térítik” majd) a hatalom emberét. (Előtte persze a színész-drámatanárral megbeszélik egy ilyen tett lehetséges következményeit.) A Titkos ajtóban pedig az anya és az apa (két felnőtt!) magától értetődő természetességgel fordul tanácsért a gyerekekhez épp a saját lányukkal kapcsolatos nehézségeikkel.

 
Titkos ajtó. Fotó: Csoszó Gabriella

 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.