rés a présen

„Nézni, tapasztalni”

Feledi János táncos, koreográfus

  • rés a présen
  • 2021. augusztus 25.

Színház

Tízéves a Feledi Project társulata.

rés a présen: Az idén tízéves a Feledi Project társulata. Milyen céllal és kikkel jött létre ez a csapat?

Feledi János: 2010-ben volt lehetőségem elkészíteni egy egész estés előadást Egerben, az akkori Csizmadia Tibor és Barta Dóra vezette teátrumban. Az ottani kollégákra készítettem az előadást. Majd jött egy kormány- és vele egy igazgatóváltás, ami intő jel is volt, hogy a saját utamat kell járnom. Visszajöttem Pestre és elkezdtem pályázni, építeni a saját alkotói pályámat.

rap: Hogyan akartad megkülönböztetni magad?

FJ: Klasszikus balett szakon diplomáztam, így a kezdeteknél nagyobb fókuszt kapott a technikai tudás és a balettos kivitelezés. Egri éveim előtt két évig dolgoztam Kun Attilával, az akkor általa vezetett PR-Evolution Dance Companyvel és nagyon nagy hatással volt rám, ami érezhető volt a mozgásomon. Szeretem a vonalas mozgásvilágot, a klasszikus balettelemeket nagyon erős izolációval vegyíteni, s ahogy érek, idősödöm, tapasztalok, más kerül fókuszba. Jobban izgatnak az energiák, az egyéniségek, a tiszta tánc helyett a színháziasabb, összművészetibb formák. Az évek alatt sok olyan alkotó, rendező volt, aki hatással volt rám: Kun Attila, Barta Dóra, William Forsythe, Wayne McGregor, Zsótér Sándor, Purcărete, David Doiasvili etc.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.