Férfiak a hóban
Tanulmány a küzdelemről: a harc testi, lelki, filozófiai, mitológiai, esztétikai és metafizikai megközelítése.
Színház
Színészorgia
Amikor ma az utca embere kijelenti, hogy régen még mekkora nagy színészek voltak, most meg már nincsenek, akkor állítását a tévé alapján fogalmazza meg. A mai nagy színészek már nem válnak a tévéből ismertté, legyenek akármilyen virtuózok, technikai zsenik. Mint most Keresztes Tamás az Egy őrült naplójában, aki egész színészi tudását belesűríti ebbe az egyszemélyes darabba. Ahogy nagy színészelődei, Darvas Iván vagy Bertók Lajos is eljátszották a talányos Gogol-művet. Keresztes rendkívüli színész, valódi virtuóz.
„A milícia emberei rögtön ott termettek”
Peter Brook és Ariane Mnouchkine mellett a nyugat-európai színház egyik utolsó „nomádja”. A 80 esztendős olasz mester aktuális témákat feszegető társulata, az Odin Teatret továbbviszi Jerzy Grotowski színházi forradalmát. A tavalyi MITEM-en zajos sikert arattak a The Chronic Life-fal, idén pedig a The Tree című új produkciót hozzák Budapestre.
„A prolikat ez nem érdekli”
A forradalmat ugyan nem színházi előadások robbantották ki, de az október 23-át megelőző hetekben és hónapokban a budapesti színházi életen is jócskán megérződött a közhangulat forrósodása.
„Én nem veszek részt ebben” - Alföldi Róbert a népszavazásról és az értelmiség felelősségéről
A menekültek ügyét politikai kérdéssé tették, de valójában az emberségről szól – mondja Alföldi Róbert. A népszavazási kampányban is kiáll véleményével, bár azt tartaná normálisnak, ha erre nem lenne szükség.
Színház Nem csak monologizálnak
Ha magát Ványa bának mondja az előadás, máris jelzi valahogy a különállását: ez nem ugyanolyan lesz, mint a többi három tucat Ványa; nagyjából ennyiszer játszották magyarul a Csehov-drámát.
„Átírjuk a 21. század első évtizedét westernfilmmé”
Ezt aztán nem láttuk jönni: Ezüst Oroszlán-díjas előadás Oszama bin Ladenről a Trafóban. Interjúztunk róla.
Szebb, mint a semmi
A fiatal színházi és táncos alkotók hamar szembesülnek a szétzilált és forráshiányos rendszerrel. A nehéz helyzetben sokan és sokfélét tesznek tehetséggondozás címen, az eredmény pedig általában magáért beszél.
„Minden oldal megkapja a magáét”
Különös, egyszerre költői és sokkoló színházi nyelvet alakított ki a saját társulatával az elmúlt húsz évben, amelynek köszönhetően ma Közép-Európa számos színházába hívják rendezni Belgrádtól Fiuméig. Legutóbb a temesvári Csiky Gergely Színházban mutatták be Magyar című rendezését, amelynek magyarországi ősbemutatója Zsámbékon volt. Ott mondta el, hogyan lett a szabadkai színház a politikai kiegyezés áldozata.
Ki nyert ma?
A rendszerváltás előtt a színházakat „adták”, ma már pályáztatva, látszatokra építve adják, csak sokkal rosszabb döntések születnek. Most például nem jöhetne létre olyan színház, mint a Katona, amelyik 1983-ban, Aczél György idején született fiatal rendezőkkel, Zsámbéki Gábor és Székely Gábor vezetésével. Az akkori művészek pártfogója Major Tamás volt; ma legfeljebb morális értéket jelent, ha Törőcsik Mari támogat egy pályázót, ahogy most az Újszínházért folyó látszatversengésben Mátyássy Bencééket. Bodó Viktor, az idei Európa-díjas pedig elindulhat egy igazgatói pályázaton, de legfeljebb szellemi dicsőséget arathat tervével, megvalósítani most biztosan nem tudja.