Színház

Ugye, nem hallgatsz majd?

A most ötéves Vádli Alkalmi Színházi Társulás alapító rendezőjével színházi szerepekről, kultúrpolitikai környezetről és új bemutatójukról, a Kutyaharapás című gengszterdrámáról is beszélgettünk.

A komikus, akiről az elmúlt hetekben túl sokszor írták le, hogy „a legviccesebb magyar”, valószínűleg vicsorogva küldene el a jó édes anyjába bárkit, aki korunk egyik legszerethetőbb és leg­inspirálóbb gondolkodójának merészelné nevezni. Pedig.

Nem láttam még senkit a kortárs művészetben ennyi agresszióval megszólalni a magyar kisebbségről vagy annak nevében, legfeljebb valami szélsőséges oldalon, netán „többségi” parlamentekben, tüntetéseken, egyszóval a valóságban. Hogy az elnyomott kisebbség maga is agresszorrá válhat, tudjuk, ők már itt, a színpadon, jelmezükben azok az első jelenettől kezdve: fehér ing, ügyes kis rézgombos mellény (eddig a „magyar”), övön alul pedig katonai zsebes nadrág, bakancs – harcra készen.

A Színházi Kritikusok Céhének közleményét olvashatják.

A mindenkori hatalomról, a személyiségzavarokról és rendezői ambícióiról is kérdeztük a Katona színészét, aki most Gogolt játszik Bodó Viktor rendezésében.

Mely oldalakon véletlenül pont pénzről és eladott jegyekről van szó.

Verekedés, buzizás, Bogár-show és keresztény fesztivál. Ötévnyi „együgyű igénytelenségnek” lehetett volna vége, ha Tarlós István nem Dörnert nevezi ki újabb öt évre az Újszínház élére, de megtette.

Mondjuk, aki a karácsonyi vacsoránál az anyukájának képes a saját maszturbációs szokásairól őszintén beszélni, annak olyan nagyon rossz élete nem lehet.

Azok a boldog szép napok, ég veled! Te nem tudod, milyen jó nélküled.

Az Újszínház újraválasztott igazgatója Nagy Ferót és Szikora Róbertet is színpadra állítja, hogy harcoljon a külhoni divatok ellen.