Tánc

TranzDanz: A csárdás-ápolás művészete

  • - sisso -
  • 2016.10.29 13:09

Színház

Ezzel az egyfelvonásos, élőzenés csárdás­esztétikai táncpamflettel köszöntötte nézőit az L1danceFest. A formáció alapítója és vezetője, Kovács Gerzson Péter már ritkábban táncol, inkább koreografál. Ha táncol, akkor is szólókat, élőzenés performanszokat láthatunk tőle. Az egykori néptáncos, későbbiekben kortárs szakadár régi mániája, hogy a hagyományos magyar néptánc analitikus, kritikus megközelítésén keresztül mond véleményt jelen állapotainkról, az identitásról, hovatovább az össznemzeti férfiasságról.

Most KGP visszatér a gyökerekhez, magában ritkázik és lassúzik görcsösen meditálva, aztán szaporázik, szét- és összecsapkodja a lábait. Olyankor heves, és mint egy dzsesszzenész, élvezi a tudást, amiből ilyen sokszínű improvizációkra, táncos elmélkedésekre képes. Mintha mindig padlóról indulna újra, groteszk, töredezett, absztrakt mozdulatokból építi fel az eredeti formát, amit aztán a legnagyobb lendületében csak rövid ideig élvez önfeledten. Mint ki letépte táncát.

Társa, Ágoston Béla multiinstrumentalista egy hang-drum nevű, ritka hangszer segítségével kíséri. Ritmushangszer, amelyből szép dallamok, harmóniák szólhatnának, ám azok is csak rövid ideig. A zene ritmusa is váltakozik, kevéssé erőfitogtatós, inkább incselkedős, visszahúzódós, a pár hiányára hívja fel a figyelmet. Zenész és táncos hol elszakad, hol párbeszédbe keveredik, végül mindkettő elillan, megszökik.

L1danceFest 2016, RS9 Vallai Kert, szeptember 18.

Neked ajánljuk