Tánc

TranzDanz: A csárdás-ápolás művészete

  • - sisso -
  • 2016. október 29.

Színház

Ezzel az egyfelvonásos, élőzenés csárdás­esztétikai táncpamflettel köszöntötte nézőit az L1danceFest. A formáció alapítója és vezetője, Kovács Gerzson Péter már ritkábban táncol, inkább koreografál. Ha táncol, akkor is szólókat, élőzenés performanszokat láthatunk tőle. Az egykori néptáncos, későbbiekben kortárs szakadár régi mániája, hogy a hagyományos magyar néptánc analitikus, kritikus megközelítésén keresztül mond véleményt jelen állapotainkról, az identitásról, hovatovább az össznemzeti férfiasságról.

Most KGP visszatér a gyökerekhez, magában ritkázik és lassúzik görcsösen meditálva, aztán szaporázik, szét- és összecsapkodja a lábait. Olyankor heves, és mint egy dzsesszzenész, élvezi a tudást, amiből ilyen sokszínű improvizációkra, táncos elmélkedésekre képes. Mintha mindig padlóról indulna újra, groteszk, töredezett, absztrakt mozdulatokból építi fel az eredeti formát, amit aztán a legnagyobb lendületében csak rövid ideig élvez önfeledten. Mint ki letépte táncát.

Társa, Ágoston Béla multiinstrumentalista egy hang-drum nevű, ritka hangszer segítségével kíséri. Ritmushangszer, amelyből szép dallamok, harmóniák szólhatnának, ám azok is csak rövid ideig. A zene ritmusa is váltakozik, kevéssé erőfitogtatós, inkább incselkedős, visszahúzódós, a pár hiányára hívja fel a figyelmet. Zenész és táncos hol elszakad, hol párbeszédbe keveredik, végül mindkettő elillan, megszökik.

L1danceFest 2016, RS9 Vallai Kert, szeptember 18.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.