rés a présen: Egy évvel az egyetem elvégzése után az Örkény Színházba kerültél. Hogyan jött össze?
Zsigmond Emőke: Körülbelül egy hónapja őrizgettem Mácsai Pál telefonszámát, amíg egy napon, amikor elég bátorságot éreztem magamban, felhívtam, és elmondtam neki, hogy szeretnék együtt dolgozni a társulattal. Találkoztunk, aztán Bagossy Lászlóval megnézett egy budaörsi előadásban, és a következő évadban lehetőséget kaptam, hogy a Mesél a bécsi erdőn keresztül találkozhassak a színházzal. Nagyon örültem. Azért is, mert sokan próbáltak a darabban, és ennek köszönhetően majdnem mindenkivel volt szerencsém együtt dolgozni, és azért is, mert másodévesként, köszönhetően az osztályfőnökeimnek, egy fél évet már foglalkoztunk ezzel az Ödön von Horváth-drámával. Izgalmas volt újra felfedezni Marianne szerepét így négy év távlatából. Igyekeztem a próbafolyamat minden pillanatát megélni, és az emlékeimbe vésni, hiszen nem tudhattam, hogy lesz-e folytatás. Örülök, hogy lett.
rap: Honnan közelíted meg a színházat?
ZSE: A Frankel Leó útról, többnyire a 9-es busszal. Amúgy meg ahonnan csak érem. Ez függ a rendező elképzelésétől is, a kollégáktól is. Feladatomnak gondolom, hogy minél előbb alkalmazkodjak, és a lehető leghamarabb kialakuljon egy közös nyelv az adott próbafolyamat alatt. Egyébként most éppen ezen dolgozunk az Örkényben. A héten fejeztük be a Három nővér elemző próbáit Bagossy Lászlóval. Talán a legnagyobb mankó nekem a szöveg maga. Az absztrakciót nagyon szeretem. Nehéz jól eltalálni, de ha megszületik a színpadon, azt nekem gyönyörűség nézni és csinálni is. Nagyon felszabadító tud lenni. Egyedülálló érzéke van ehhez Horváth Csabának, akivel volt szerencsém együtt dolgozni még az egyetemen is, amikor Vérnászt rendezett az osztályunknak, aztán a Forte Társulattal a Bűn és bűnhődésben és A te országod című előadásban, és most nyáron a Concertóban is. Az utóbbi hármat még mindig játsszuk, és nagyon fontos előadásoknak tartom őket.
rap: Mikor lesz az új örkényes bemutató?
ZSE: Október 14-én mutatjuk be a Három nővért. Ez nem így volt eredetileg az évadtervben, és az első próbafolyamatban nem is dolgoztam volna, úgyhogy nagyon megörültem, amikor megtudtam augusztus közepén, hogy csak keveset kell aludni, és már mehetek is Irinát próbálni. Az egyetemen harmadévben foglalkoztunk ezzel a remekművel, és a belőle készült vizsgát sokszor játszottuk. Egyfolytában azok a pillanatok villantak be az osztálytársaimról, ahogy például Zoltán Áron Kuliginként egy egész könyvespolcot applikált magára. Meg ahogy Szabó Erika kék Olga-ruhájában egy kottaállványon javított dolgozatokat, Csapó Attila belisztezve egy kádban ült cilinderben, valami gipszszobrot ölelgetett, és Csebutikinként várta a párbajt, ahogy Mészáros Blanka fehér ruhácskájában egy távcsövet szorongatott, meg leesett egy bicikliről, amivel Tuzenbach hozta haza a távirdából, és még sorolhatnám. Aztán jött az Örkényben a visszaolvasó próba, és már most teljesen más az egész. A legtöbb jelenetemben Mása voltam, de biztos nem esik majd nehezemre megszokni Mása szerepében Tenki Rékát, Olga szerepében Takács Nóra Diát, Natasa szerepében Hámori Gabit meg a többieket. Ha meg nem sikerül megszokni magam Irina szerepében, akkor segít a rendező, Bagossy László.
rap: Ki a kedvenc színésznőd?
ZSE: Reggel-este Három nővért próbálunk, és aki most elsőre eszembe jut, az Szirtes Ágnes.
