Nekrológ

Olyan képek

Koncz Zsuzsa (1941-2012)

  • Csáki Judit
  • 2012. május 26.

Színház

Mondjuk első blikkre megismerem a képeit. És ha fotósokkal teli színházban néztem előadást, mindig tudtam, mikor exponál, kihallottam a rengeteg kattanás közül. Húsz évig ültünk egy szobában a Színház szerkesztőségében. Ismertem, hogyan gondolkodik. Ritkán beszélt magáról - a fotókról, fotózásról, fotósokról annál többet. Kellett a húsz év, hogy valamennyire - de csak valamennyire - kiismerjem magam az életében. A fotóiban sokkal előbb lettem otthonos.

 


Fotó: ifj. Schiller Alfréd

Én portréfotósnak gondolom; igaz, azt is gondolom, hogy portrét nemcsak emberről, hanem például előadásról is lehet készíteni. Előadásportrét.

 

Na, ezen sokat vitatkoztunk; többnyire, de nem mindig, viccesen. Rémes előadásokról tudott fantasztikus képeket készíteni, én meg hánytam a szemére, hogy ugyan, a képeket látva ki fog hinni a kritikusnak. Ő csak mosolygott. Sokat mosolygott.

Neki a fekete-fehér volt a színes. És tényleg: ránézett az ember a képre, és azt mondta, itt a színésznő piros ruhát visel. Akkor is mosolygott, "kicsit bordós", mondta.

Tudja mindenki, színháziak és újságírók, hogy a színház volt az élete. Ahol ő állt meg a fotós próbán, oda sereglettek sokan, mert tudták, az lesz a "jó szög". Míg - különb-különb okokból - sokan csak "belekattintanak" a fotós próbába, ő rendre végignézte és -fotózta az előadásokat. Nemcsak azért, mert ismerte a darabot, és tudta, hogy kell kép az ötödik felvonás csúcsjelenetéről is, hanem mert kíváncsi volt, nézni is szerette, nemcsak fényképezni.

Szerettem interjút csinálni vele. Érzékeny műfaj; a fotós úgy legyen jelen, hogy nincs jelen. Simuljon bele a tapétába, de ne mulassza el az interjúalany legjellegzetesebb gesztusait vagy legmeghökkentőbb pillanatát. Mestere volt ennek. Gyorsan fölvette a beszélgetés hangulatát és ritmusát, és pontosan olyan képeket csinált. Vele minden interjú páros munka volt: szövegben-képben komponált alkotás. Jobb interjút csináltam, ha Zsuzsa is ott volt.

És mert fotózásban is számít az idő, az ő képeiből már egy színháztörténeti korszak néz vissza ránk. Színészek, előadások, színházi emberek.

Az életet teleobjektívvel nézte, széles spektrumban. Olvasott sokat, szeretett beszélni a könyvekről. Izgatottan és ingerülten követte a napi eseményeket - nagyon tudott "kiakadni", leginkább a gazemberségen, slendriánságon. Milyen jókat pufogtunk...

És akkor most azon gondolkodom, miért is mondtam az elején, hogy rögtön megismerem a képeit, illetve mitől is ismerem meg rögtön. Látom az ismert arcot, az eleven tekintetet, és látom, illetve látni vélem az előző és a következő pillanatát is ennek az arcnak. Ez az arc ugyanis éppen "csinál" valamit: mindjárt megszólal, vagy épp kimondott egy mondatot; megdörzsölte a szemét, beleszippantott a cigarettájába. Vagyis ez a Zsuzsa-kép egy jelenet egyetlen kockája, egy folyamat része, kiragadott pillanat az időegészből. Ez az arc még egyszer nem lesz ugyanilyen, még egyszer nem csinál ugyanígy, csak most, az ő képén.

Beállítás - na, ezt ő nem ismerte. Színházban élte az életét, de a kép "megrendezéséről" hallani sem akart. Dühöngött, ha sötét volt a színpadon, és mégis pompás képek születtek ezekből a "négerek harca az alagútban" helyzetekből is. Ahogy azokból is, amelyek - és szerette ezeket is, nagyon - rendre ellene mentek a fősodornak, a színpad egy mellékesnek látszó részéről készültek, egy mellékesnek látszó szereplőről. Egy árnyékról, egy ferdén eső fénycsóváról, egy önkéntelen mozdulatról. A színház képi lényegéről.

A maga módján siratta a "régi módit": a filmre készült, előhívott, lenagyított képeket. Azt mondta, ezekkel a modern, túlságosan is szuper gépekkel technikailag tökéletes képeket lehet ugyan csinálni, de ő ebben, és csak ebben az értelemben a tökéletlent szerette. Naná, hiszen ott nyílt igazi nagy tér a valamirevaló fotósnak.

Amilyen ő volt.


Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.

Szarvashiba

Négy fogorvosi rendelő kialakítására írt ki pályázatot Szarvas önkormányzata 300 millió forint értékben. Az öt jelentkezőből kettőnél meghökkentő azonosságokat észleltek a bírálók. És egyeztek a lakcímek is.