rés a présen

„Stréber diák voltam”

  • rés a présen
  • 2023. április 12.

Színház

Szilvási Anna táncos

rés a présen: Klasszikus karriernek indult a tiéd. Az volt a terved, hogy az Operaházban majd mindent eltáncolsz?

Szilvási Anna: Á, soha nem szerettem volna balerina lenni. Debrecenben Vollay Enikőhöz jártam művészi tornára és show-táncra. Az országos versenyekre mindig ellátogatott a Táncművészeti Egyetem (akkor még Főiskola) két mestere, akik minden alkalommal, miután a szólómmal lejöttem a színpadról, odajöttek hozzám, és hívtak, hogy tanuljak náluk Budapesten. Nekem akkor, 11 évesen lett világos, hogy a táncot bizony nem csak hobbiszinten lehet űzni, ez egy szakma. Így nem kell a továbbtanulás miatt abbahagynom. Elmentem a felvételire és kiderült, hogy van modern szak is, de oda csak 14 éves kortól lehetett jelentkezni. Úgy voltam vele, hogy legalább elsajátítom a balett-technikát is. Amint lehetett, átjelentkeztem modern szakra. A balettet nagyon szeretem, de mint színpadi műfaj, távol áll a személyiségemtől.

rap: Melyik technika hatott rád a leginkább?

SZA: Stréber diák voltam, és minden tánctechnikát nagyon szerettem. De ha ki kell emelni egyet, akkor talán a Grecsó Zoltán által tartott Release-óra volt az, amelyik a görcsös akarásomat egy puhább minőséggé formálta. Ez már magában egy szuper és hasznos önismereti fejlődés volt. Az izraeli Gaga-technika ugyan nem volt az egyetemi órarendbe be­építve, de Lőrinc Katalin szervezett nekünk work­shopot, illetve utána még Tel-Avivban is volt lehetőségem pár alkalommal részt venni Gaga-órán, ami szintén nyitott a szemléletemen és gazdagította a testszókincstáramat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.