rés a présen

„Stréber diák voltam”

  • rés a présen
  • 2023. április 12.

Színház

Szilvási Anna táncos

rés a présen: Klasszikus karriernek indult a tiéd. Az volt a terved, hogy az Operaházban majd mindent eltáncolsz?

Szilvási Anna: Á, soha nem szerettem volna balerina lenni. Debrecenben Vollay Enikőhöz jártam művészi tornára és show-táncra. Az országos versenyekre mindig ellátogatott a Táncművészeti Egyetem (akkor még Főiskola) két mestere, akik minden alkalommal, miután a szólómmal lejöttem a színpadról, odajöttek hozzám, és hívtak, hogy tanuljak náluk Budapesten. Nekem akkor, 11 évesen lett világos, hogy a táncot bizony nem csak hobbiszinten lehet űzni, ez egy szakma. Így nem kell a továbbtanulás miatt abbahagynom. Elmentem a felvételire és kiderült, hogy van modern szak is, de oda csak 14 éves kortól lehetett jelentkezni. Úgy voltam vele, hogy legalább elsajátítom a balett-technikát is. Amint lehetett, átjelentkeztem modern szakra. A balettet nagyon szeretem, de mint színpadi műfaj, távol áll a személyiségemtől.

rap: Melyik technika hatott rád a leginkább?

SZA: Stréber diák voltam, és minden tánctechnikát nagyon szerettem. De ha ki kell emelni egyet, akkor talán a Grecsó Zoltán által tartott Release-óra volt az, amelyik a görcsös akarásomat egy puhább minőséggé formálta. Ez már magában egy szuper és hasznos önismereti fejlődés volt. Az izraeli Gaga-technika ugyan nem volt az egyetemi órarendbe be­építve, de Lőrinc Katalin szervezett nekünk work­shopot, illetve utána még Tel-Avivban is volt lehetőségem pár alkalommal részt venni Gaga-órán, ami szintén nyitott a szemléletemen és gazdagította a testszókincstáramat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.