Színház

Saját kis káoszunk

Dekameron 2023

Kritika

A koronavírus-járvány témáját „elhasználta” a közélet, átitatódott hétköznapjaink ideológiai és morális szólamaival, ráadásul a Dekameron maga is szinte minden alkotónak az eszébe jutott, így igen nehéz fába vágja a fejszéjét, aki mégis a járványról szeretne egy műalkotásban beszélni.

Az eredmény szükségképpen heroikus bukás lenne. Most, hogy távolodunk tőle, és a legtöbben inkább csak elfelejteni szeretnénk ezt a rémálmot, mi sem természetesebb, hogy a Szikszai Rémusz által rendezett projekt irányt váltott, és az eredeti tervtől eltérően az írók teljesen szabad kezet kaptak, a kikötés csupán annyi volt, hogy arról írjanak, amit éppen maguk körül látnak a világban. Így írt Jászberényi Sándor az ukrán háborúról, Závada Péter egy fontos levélről, amely nem ér oda Mantovába a pestisjárvány miatt, Háy János Pipás Pistáról, aki elteszi láb alól a háborúban depresszióssá és agresszívvá vált férfiakat, Parti Nagy Lajos pedig rémálmot látott egy igen jó minőségű bőröndről és annak tartalmáról. Tasnádi István azt mutatta meg, hogy milyen hülye ötlet hazafinak lenni, Gimesi Dóra Odüsszeusz nőit hozta össze egy kórházi váróban, O. Horváth Sári pedig az olvadozó jég­táblákon igyekezett békét teremteni a jegesmedvék és a pingvinek között, de a macik nem akarták eléggé az összefogást, meg már úgyis tök mindegy volt az egész.

Szikszai Rémusz pedig egy kerettörténetet írt, s az így kilenc plusz egy kis rész között a sokszínűségük miatt mindenki megtalálhatja a hozzá legközelebb állót. Személyes kedvencem Fábián Péter tanmeséje Hiddel Béláról, a jószívű, kissé málé, konteókra fogékony fiatalemberről (Pethő Gergő remek alakításában), aki pár nehéz évet és egy idegösszeomlást követően eléggé kifordul önmagából. Nagyon tetszett még Székely Csaba Saját kis koronavírusunk című szövege, amely azt mutatja meg, hogyan tudunk a koronavírusból saját magunk számára előnyt kovácsolni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.