„És már azt is mesélik, hogy Tito muzulmán volt, azért volt jóba az összes arab országgal is, nem csak az olaj miatt. Muzulmán lett, ezért nem lesz a sírján vörös csillag, pedig az minden néphősén, partizánén ott van. Neki meg csak a neve, csak az évszámok. De ez csak egy temetés, egy halál. Sose értettem, az emberek miért félnek a haláltól? Annyi ember meghalt már, és semmi bajuk nem lett.”
Monodráma és optimista túlélőshow a Szabadkai Népszínház és a Vajdasági Drámaművészek Egyesületének koprodukciójában. Csernik Árpád játssza és rendezte, vetítésekkel, archív bejátszásokkal színesítve a monológokat. Egy portás ül és mesél, valahol a Vajdaságban. Elmennek mellette rendszerek, háborúk, történelmi drámák, futballcsapatok, de ő kisember marad, mint a dédapja meg az apja. Nem volt és nem lesz hős soha, nem kapott háborús kitüntetést, nem lázadt az aktuális rendszerek ellen, nem emelte fel a szavát semmi mellett. Pont, ahogy apáitól tanulta, túlélt és tűrt, várta a következő határmódosítást, háborút, miniszterelnököt. Próbálja értelmezni a világot, de pont csak annyira, hogy neki még kényelmes legyen. Mintha Švejket hallanánk, portáskabátban. A Monarchia él, és benne az abszurd meg mi ugyanolyanok vagyunk Pozsonytól Szabadkáig. Európának ezen a más nemzetek felett ítélkezni nem rest felén, ahol a kisembernek sosem lesz köze a saját sorsához, Szerbhorváth írása mindig aktuális marad. Csernik játéka harsány és jóízű, csak talán kissé túl sokat pakol. Mármint a színpadon a bútorait.
Ördögkatlan Fesztivál, Palkonyai Faluház, augusztus 6.
