Kék doboz

Vlagyimir Presznyakov-Oleg Presznyakov: Cserenadrág

  • Csáki Judit
  • 2011. március 24.

Színház

Régóta nem jutottam el egy jóféle TÁP-estére, pedig valahányszor megkapom a felszólító sms-t ("ne gyere, rossz lesz és hosszú!"), vágyakozás támad bennem egy garantáltan kellemes este és e sajátos műfaj iránt: színház a színházról, játék a játékról, gyerünk, toljuk, ami a csövön kifér, meg még ami nem fér ki, azt is.

Ráadásul ilyen alkalmakkor jól együtt vagyunk, a játszó személyek és a kritikus, mert ez utóbbi rendre átsodródik a másik térfélre, legalábbis a közönséghez képest belülről látja a "produkciót". A TÁP-módszer egyik lényeges eleme föltehetően a színházcsinálás rendszerint eldugott mechanizmusának a kitevése, és nemcsak azért, mert próbálni már végképp nincsen idő, hanem mert performansz az is, a próba, ha jól csinálják. Kölcsönös fölszabadultság ez - és ide már beleértem ezeknek a késő estéknek a közönségét, a törzset meg az alkalmit is -, és ez a fölszabadultság még a maga spontaneitásában is a rendezői koncepció része. Nem véletlen, hogy az amúgy alaposan leterhelt, sokat dolgozó színészek is szívesen jönnek, és komolyan is veszik a dolgot: olyan komolyan csinálnak viccet saját magukból, hogy meg kell a szívnek szakadni.

A Kamrában bemutatott Cserenadrág TÁP-este ugyan, bár nem ebből a zsánerből: a Presznyakov fivérek darabja ha nem is hagyományos, de mégiscsak "rendes" előadás. Abból a különbségből, ami az eredeti cím - Áldozatjáték - és az előadás (ráadásul cirill betűs) címe között feszül, szépen le is írható a TÁP Színház és Vajdai Vilmos rendezői-karmesteri-színházi ténykedésének lényege. Hajlítás a profán, a groteszk, a pars pro toto felé, otthonosság a banalitások, a rögtönzésszerű túlzások terepén; mindösszesen pedig játék a színházzal, a húrok feszítése, műfaji teherpróba.

Presznyakovék darabja és Tompa Andrea fordítása pompás alapanyag, mert formálható, súlyozható és darabolható. A két szál - egy Hamlet-apropó a maga lazaságával, illetve egy különös foglalkozás, az áldozatkaszkadőr munkája körüli kuriózumok - a főszereplő Válja figurájában kapcsolódik össze. Az ő apukája tér vissza holtából, hogy elmondja neki, hogy "anyád és Petya mérgezének meg", és bár bosszúra nem buzdítja, azért idegesítően sokszor szól ki a képkeretből, vagy lép be a szobába; és ő az áldozatkaszkadőr, aki addig billeg egy konyhaablakban a sokadik emeleten, míg megnyugtatóan ki nem derül, hogy a huzat vagy a férj lökte ki onnan az ablakot pucoló asszonyt.

Az előadás tere kék (de persze nem bluebox); csíkosba öltöztetett díszletmunkások váltogatják a két helyszínt, Váljáék lakását, illetve Válja pillanatnyi "munkahelyét", egy másik lakást vagy egy uszodát. Vajdai Vilmos pedig új és új rendezői lendülettel kanyarodik rá minden epizódra, amivel fokozza ugyan a darab eredendő töredezettségét, de le is választja egymásról és föl is növeszti az egyes jeleneteket. Ez pedig jót tesz az előadás egészének: végtére is etűdsorozatot látunk, mint egy igazi TÁP-os estén.

Számos remek színészi villantás, apró szerepekben nagy sűrítmények közepette két színész viszi szépen kétfelé az estét: Bánki Gergely Válja és Lengyel Ferenc a Rendőrkapitány szerepében. Bánki Váljája rendületlenül és rendíthetetlenül passzív, teszetosza és maga a viktimológiai viktim (amitől egyből sajátos fény vetül a Terhes Sándor játszotta erőteljes apára, ugye, hisz' fiacskája holmi bosszúállásra lenne a legkevésbé alkalmas), ami nem is csoda, hiszen a mamája, akit Csoma Judit játszik vehemensen és egyfolytában a felső regiszterben, a maga sugárzó boldogtalanságával, iszákosságával és láncdohányzásával hatalmas és eredményes nyomasztás. Kerül ugyan nő is, egy Olga nevű felhúzható masina a barna Barbie-k fajtájából, aki gépiesen és közönyösen néz kifelé a fejéből. A mérgezésben cinkos sógor, az apára a megtévesztésig hasonlító Petya bácsi - Vajdai remek ötlete, hogy Terhes mellett a hasonló küllemű Tamási Zoltánt szerepelteti - társ a kollektív boldogtalanságban, lelki sivárságban. Micsoda vidám négyes! Dőlünk a röhögéstől egy családi vacsora alatt...

A másik szálat Lengyel Ferenc rendőrkapitánya tartja a kezében, aki szorgalmasan és széles handabandázással helyszínel, ahol éppen kell, és gyűjti lelkiismeretesen az "emlékeket", hogy egyszer megírandó könyvében azonnal fölidézhesse a furcsábbnál furcsább bűnügyeket; így akad a zsebébe például egy tangabugyi, hogy máshogy. Lengyel kiszínezi az aprók közt hatalmassá váló hataloméhes rendőrt, miközben megmutatja azt is, hogy minden akció, minden cselekvés csak önmaga fölstilizálását szolgálja. Körülötte karikaturisztikus alakok, a készségesen kamerázó és flörtölni is hajlandó kollegina, a rendőrviccből szalajtott hülye rendőr - és a mind közül kiugró feleséggyilkos, aki blazírtan szemléli Válja áldozatkaszkadőr billegését a konyhaablakban, és kitörő örömmel ugrándozik, amikor az ablak tényleg a huzattól csapódik be. De hát őt Elek Ferenc játssza, akinek tényleg elég egyetlen színpadi perc ahhoz, hogy egész estés emléket hagyjon maga után a játéka.

És hogy a vetítéssel, zenével, és a végére frenetikussá fokozott kalinkázással fölturbózott előadás ne maradjon azért minden tanulság nélkül: az ismerősséget visszük haza belőle. Semmi oroszos - még a kalinka is magyar.

Kamra, március 13.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.