A hét istenpalánta - amíg Zeusz tanár úr élveket hajhász - unalmában játszik egy kicsit. Elcsennek egy halandót a szertárból - történetesen az ithakai hõst. Az Odüsszeusz-történetet épphogy felismerhetõ, de remekül funkcionáló maradék textil- és nejlonbábok segítségével elevenítik meg a Színmûvészeti földszinti és alagsori tereiben. A láthatatlan halandókat próbaterembõl folyosóra vagy éppen az alvilágba kalauzolják, az ókori eposz mai dallamokkal és táncjelenetekkel színesedik, miközben a két táborra szakadt osztály Odüsszeuszéhoz hasonló harcot vív - egymással. A kérdés: életben hagyják a sokat látott utazót, vagy ne? A remek ötletekkel dolgozó minimál-elõadás a homéroszi változathoz hûen végzõdik: fény derül a turpisságra, kis irgumburgum, és vége. Tengely Gábor rendezésében harmonikus párt alkot a hexameter és a színészi improvizáció. A nézõi vonulás szerves része az elõadásnak, bár az egyébként átgondolt színészi alakítások emiatt újra és újra megtörnek. Spiegl Anna elcsúfított Athénéja Adele dalát énekelve a legszebb, Márkus Sándor Poszeidónja kellõen tenyérbe mászó, Makra Viktória Aphroditéként igazi utálnivaló dög. Odüsszeusz mozgatója, Szolár Tibor és a többiek közel azonos színvonalon remekelnek, Hegedûs D. Géza gesztus jellegû szerepe már csak hab a tortán. Ha most tanulnánk az ógörög irodalmat, ezzel a parodisztikus, mégis komoly elõadással biztos meg tudnánk szeretni az idõmértéket, na meg a sok fura nevet. Magyartanárok figyelmébe ajánljuk.
Ódry Színpad, október 14.
**** alá
