Több pénzt kapnak a színházak, de ez együtt jár a politikai függőséggel

Színház

Van olyan színház, amely látszólag még jól is jár a tao megszüntetésével, míg a szcéna nagy része továbbra is végtelenül bizonytalan helyzetben van.

Hónapok óta létbizonytalanságban tartja a kormány a különböző színházi intézményeket, formációkat azzal, hogy az Országgyűlés 2018. november 13-án megszüntette a 2009 óta működő adóeltérítési formát, azaz a kulturális tao-t.

Az októberben bejelentett kulturális reform, majd a tao gyors eltörlése után fél évvel később sem tudni pontosan, hogyan és milyen arányban pótolják e támogatási forma kiesését. Ősz óta sokféle ígéret született, döntés kevés.

L. Simon László: kár keseregni a tao kivezetésén!

A fideszes képviselő az NKA-t is megszüntetné ebben a formában. Állítólag a kormány ösztönözni akarja a gazdasági szereplők kulturális szerepvállalását. Elég sok a kultúrát féltő ember gondolta úgy szerda este, hogy aligha lehetne jobb helyen, mint az MMA lényegében frissen átadott új székházában az Örökség Kultúrpolitikai Intézet szervezésében megrendezett Az állami kultúra finanszírozás rendszere című beszélgetésen.

Ezt a törvénymódosítást sem előzte meg szakmai egyeztetés, a háttérben zajló alkuk miatt viszont a legtöbb szervezet még ma is hallgat és kivár. Így egyelőre nem lehet tudni, fenyeget-e bármely társulatot, színházat a megszűnés veszélye (azokat leszámítva, amelyek a tao eltörlése után már be is jelentették működésük végét).

Kultúrharc vagy reform: avagy miért ütik a színházakat?

A kormány létbizonytalanságba taszította a színházakat, és azóta is csak ígérget. Tarlós István örül, Fekete Péter gyanúsan hallgat, s úgy fest, hogy legrosszabbul a függetlenek járhatnak. És persze a közönség. Sokat pletykáltak tavaly a kulturális tao megszüntetéséről, s régóta vannak a rendszernek nagyhangú ellenzői.

A dotáció új módjáról, annak rendszeréről továbbra sincs semmilyen nyilvános hír. Annyi tekinthető biztosnak, hogy amit jó ideje bejelentettek: a kormány 37,4 milliárd forint többlettámogatást nyújt a központi költségvetésből az Emberi Erőforrások Minisztériumán (Emmi) keresztül a tao-t pótolva az előadó-művészeti szervezeteknek. Az erről szóló kormányhatározat szerint a 2019-es költségvetési törvénybe, „beépülő jelleggel” kerül bele az előadó-művészeti szervezetek többlettámogatása, de hogy ez pontosan hogyan valósul meg, azt még mindig nem tudni.

Értéket teremtő művészeti csoportoknak a minőségi munka függvényében

Elvileg az Emmi nagy erőkkel dolgozik az előzetesen az előadó-művészeti szervezetek által beadott igények elbírálásán. Fekete Péter úgy nyilatkozott, korábban 364 előadó-művészeti intézmény részesült tao-támogatásban, közülük 157 nyújtotta be igényét, hogy részesüljön a többlettámogatásból. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára arról beszélt, hogy a színházi, előadó-művészeti intézmények alapfenntartását az állam továbbra is a korábban működő rendszer szerint végzi.

Fekete Péter

 

Fotó: Narancs

A Narancs kérdésére az Emmi azt közölte: az idei évben elsősorban azok az előadó-művészeti szervezetek kaphatnak támogatást, amelyek korábban tao-támogatást vettek igénybe. Ez szerintük éppen az átláthatóságot biztosítja, “hiszen lehetőséget ad a rendszer esetleges problémáinak kiszűrésére”. A követelménynek megfelelő intézmények kérelmeit a Kultúráért Felelős Államtitkárság bírálja el, de hogy pontosan kik, és milyen kritériumok alapján, továbbra sem világos.

A következő évtől “egyéb, értéket teremtő művészeti csoportoknak is meg kívánjuk nyitni a lehetőséget, a közösségért végzett minőségi munka függvényében” – írta érdeklődésünkre a minisztérium. Az államtitkárság alapelvének tekinti, hogy “nem cél nélküli forrást, hanem feladathoz kötött támogatást nyújt”.

Bár korábban úgy volt, hogy az előadó-művészeti szervezetek által februárban benyújtott igényeket rögzítő adatlapokat hipp-hopp két hét alatt feldolgozzák, és a megítélt támogatás harmadát március végéig el is utalják. Ám ebből nem lett semmi: április végéig nemcsak a pénzek folyósítása nem történt meg, de hivatalos döntés sem született az erre a célra biztosított összeg elosztásáról. Ez azt jelenti, hogy az évad végéhez közeledve a színházi szakma jó része még mindig nem tudja, mekkora összegű támogatásban részesülhet, és az valóban pótolja-e majd a korábbi tao-támogatást.

false

 

Fotó: MTI

Tarlós István érdekérvényesítő ereje ért célt eddig leggyorsabban és egyedül, hisz’ a kiemelt budapesti színházaknak a kivezetett tao-támogatások helyett juttatandó fix összegű többlettámogatásról már konkrétan döntöttek. A tizenegy fővárosi fenntartású teátrum között idén 3,5 milliárd forintot osztottak szét a fővárosi vezetés javaslata alapján.

  • A Budapest Bábszínház 143 milliót,
  • a József Attila Színház 220 milliót,
  • a Katona József Színház 320 milliót,
  • a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház 62 milliót,
  • a Madách Színház 1,1 milliárdot,
  • az Örkény Színház 215 milliót,
  • a Radnóti Miklós Színház 110 milliót,
  • A Thália Színház 336 millió,
  • a Trafó 60 milliót,
  • az Újszínház 105 milliót,
  • a Vígszínház 840 millió forintot kapott a többlettámogatásként.

Tarlós közlése szerint a megítélt összeg 541 millió forinttal magasabb, mint a tizenegy színház által befogadott tao-támogatás volt 2018-ban, és majdnem 200 millióval több, mint amit az idei évben kaptak volna, ha a tao-támogatás megmarad.

Jobban járnak. De milyen áron?

Megkerestük a 11 fővárosi fenntartású színházat, arra voltunk kíváncsiak, vajon a tao megszűnésével valóban jobban járnak-e az intézmények. Szem előtt tartva persze, hogy mindez újabb függőségi viszonyt eredményez a politikával, a főváros vezetésével, valamint hogy a megítélt támogatás erre az adott évre érvényes, ezt követően simán változhat az összege, ahogy a támogatás megítélésének szempontjai is.

Két nyilvános adatra kérdeztünk rá a színházaknál, az egyik az volt, milyen összegű volt az adott intézmény előző évi tao-bevétele (a 2018-as tao a 2017. évi jegybevétel legfeljebb 80 százaléka lehetett), valamint arra voltunk kíváncsiak, ha megmaradt volna a tao, a 2018. évi jegybevételből ez évre mekkora összeget realizáltak.

Érdeklődésünkre a legtöbb intézmény válaszolt, néhány esetben viszont falakba ütköztünk. A Thália Színháztól például máig nem érkezett meg a kért adat, pedig az intézmény kezdetben készséges volt, a türelmünket kérte. A József Attila Színház elintézte annyival az ügyet, hogy az intézmény adatai nyilvánosak. Míg a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház némi egyeztetés után a nagy igazodásban arra jutott, hogy mivel “társaságunk 100 százalékos mértékben a főváros tulajdonát képezi, a kért információk kiadására engedélyt kell kérnünk”.

Az általunk kért információk alapján készített táblázatban jól látható, hogy mind a 11 fővárosi üzemeltetésű színház pénzügyileg mindenképpen jobban járt a tao-t helyettesítő többlettámogatással.

Mivel a tao-támogatás maximuma az előadó-művészeti szervezetek előző évi jegybevételének 80 százaléka lehetett, így nem elhanyagolható szempont, melyik színház hány játszóhellyel rendelkezik, mekkora a nézőtere, az adott évadban hány előadást játszott, és azokra hány jegyet adott el.

A két legnagyobb támogatásban részesült színház közül a Vígszínház a főváros legnagyobb befogadóképességű színháza, emellett a Pesti Színház és a Házi Színpad is a részét képezi, vagyis három játszóhelye van, melyek összesen több mint 1500 fő befogadására alkalmasak esténként. A másik intézmény, a Madách Színház kiugró támogatásának, valamint az ez évre realizált tao-támogatás összegének az a különös oka, hogy az intézmény tavaly nem tartott nyári szünetet, egész évben játszott, közlésük szerint 25 ezerrel több nézőt fogadott, országos turnét és telt házas Aréna-koncertet is tartott.

false

 

Fotó: MTI

A főpolgármester szerint “a művészi színvonal megítélése nem feltétlenül a fővárosi vezetés feladata, kompetenciája”. Alapvetően a színházakkal való konzultáció, a jegyár-bevételek alakulása az, ami a támogatási döntést befolyásolta. Úgy tartja, a színházak látogatottsága némiképp visszatükrözi a közvélemény ítéletét, ebből tudtak kiindulni.

Az hogy Tarlós ilyen gyorsan véghez vitte a fővárosi színházak támogatásának kiosztását, nyilván összefüggésben van azzal, hogy ősszel önkormányzati választások lesznek. A Fidesz színeiben pedig ismét Tarlós István indul a főpolgármesteri székért.

Ugyanakkor közlése szerint a főváros (mindenkori) kötelessége, hogy a saját tizenegy színházáról gondoskodjon. Viszont úgy véli, az alternatív színházakról való gondoskodás már nem az önkormányzat kötelező feladata.

Értékorientáció érvényesül

Kásler Miklós eddig az össztámogatás összegén túl annyi információt csepegtetett, hogy a támogatásokkal "megpróbálják az értékorientációt érvényesíteni". Állítólag a nemzetstratégiailag jelentős intézmények 5,2 milliárd forintnyi, a nemzeti és a kiemelt előadó-művészeti intézmények 2,7 milliárd forintos többlettámogatást fognak kapni. Kásler felsorolásából kimaradtak az önkormányzati fenntartású intézmények, úgy tudni, egy korábbi ígéret úgy szólt, hogy nem kell félni, a 2017-es tao-pénzeket minden kőszínház tutira megkapja.

De hogy, hogy nem a függetlenek támogatásáról az Emmi részéről sincs hír.

A tao-támogatás megszűnése, az ezt helyettesítő támogatás nem transzparens szempontok szerinti megítélése, a dotáció őrült nagy késleltetése mind-mind aggodalomra ad okot. A színházaknak lassan már a jövő évad tervezett előadásait kellene beharangoznia (van, amely intézmény már meg is tette), ám április végén még az sem világos, ebben az évben a tao kiesése, helyettesítése okán konkrétan milyen összegű büdzséből működnek. Az, hogy a kormány újabb módon köti magához még inkább anyagilag a színházak működését, érezve a közhangulatot nem valószínű, hogy jót tesz a művészi szabadságnak. Még akkor sem, ha esetleg több pénzhez jutnak az intézmények, mert ismerve a Fidesz kultúrpolitikáját, annak bizony ára van.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.