rés a présen: Mi inspirál koreográfusként?
Juhász Adél: Full klisé, de sokszor a szerelmi bánat, inspirál a szélsőségessége. Egy téma kétféleképpen születhet meg bennem: váratlanul ér egy hatás és azt általában leírom, vagy bemegyek a stúdióba, ahol választott zenékre elkezdek mozogni, és rátalálok valamire. Ezekből ki tud kerekedni valami olyasmi, amit elkezdhetek alaposabban kutatni. A László Károlyné című szólómra például a következők hatottak közvetlenül: Marlene Monteiro Freitas munkássága, Louise Bourgeois óriás pókszobrai, Caravaggio medúzafestménye, Zack Hill őrült dobolása, a pávapókok tánca és a 2018-as Ozora Fesztiválon látott ukrán dervistáncos, Anna Whirling előadása.
rap: Mi érdekel a táncban?
JA: Jelenleg még az expresszív és fizikális kifejezésmód. Alapvetően a sportból jövök, tinédzser koromig versenyaerobikoztam, majd a Pestre költözésünk után keveredtem a Goliba, pontosabban a Budapesti Kortárstánc Főiskola keretében Pete Orsi improvizációs órájára, és ott nyomban beleszerettem a kortárs táncba. 2012-től a főiskolás évek alatt kezdtem a tánccal igazán mélyen foglalkozni. Aztán felvételt nyertem a lausanne-i La Manufacture-be, ahol tovább fejlődtem táncosként és alkotóként. Ez sorsfordító volt.
rap: Kikkel dolgoztál együtt?
JA: Úgy választok alkotótársat, hogy ki illik az adott ötlethez. Általában ismerem a kiválasztott embert, de ezt nem vésem kőbe, nyitott vagyok az új találkozásokra. Itthon Molnár Csabával, Cuhorka Emesével, Szeri Viktorral, Biczók Annával és Vavra Júliával. Mindannyian eszméletlen jó alkotók. Annyifelé vagyunk a barátokkal is, hogy ha találkozni akarunk, akkor jobb, ha együtt dolgozunk. Ugyanez igaz a külföldi társulatunkra, a Collectif Ouinch Ouinch-re is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
