Színház

Táncórák

Színház

Ami hajdan a tüdővész, nem is olyan régen pedig az AIDS volt, az ma alighanem az Asperger-szindróma: a dramatikus műfajok leghálásabb kórképe. Ezt kívánta kamatoztatni Mark St. Germain 2014-es darabja, a Táncórák is, amely egy aspergeres földrajztudós és egy törött lábú Broadway-táncosnő roppant bonyodalmas, mégis gyorsított ütemű kapcsolatát jelenetezi. A férfi kerüli a szemkontaktust és viszolyog az érintésektől, s persze mások reakcióit is nehezen értelmezi, míg a nő sebzett állatként húzódik vissza a maga vackába – de a két magányos lélek és a két test kölcsönös vonzódása egymáshoz így is feltartóztathatatlan. St. Germain sajna híg és felszínes drámaíró, aki ezért rendre roppant mély és sűrű témákat választ magának, miként azt a Rózsavölgyi Szalon házi szerzőjeként már kétszer is bizonyította (Az utolsó óra, Istenek tanácsa). Most a Tánc­órák című dramolettjét is a kávézóasztalok mellől ismerhettük meg: csakhogy ezúttal az agg 
Freud, illetve a szervátültetések és az orvosi felelősség témája helyett St. Germain a fent emlegetett tünetcsoportot húzta elő a kabátujjából. A darab harmadvonalbeli hatásvadászatát az előadásban megjelenő színészi szorgalom és hitelképes tehetség menti. Dicső Dániel rendezésében két kedves, őszinte ember fáradozik a minimális színpadon, melyen Enyvvári Péter díszlete a legkülönbözőbb arckifejezések piktogramjait is megjelenítette. Józan László félénkséggel elegy céltudatossága, koncentrált ön- és világmegfigyelése a legsikerültebb szakaszokban valóságos embert jelez, míg máskor a figura-közhely hézag nélküli kitöltését igazolja. Ullmann Mónika nőiessége pedig a leghátsó asztalig is elér: ez a karcos bájú jelenlét még a legharsányabb pillanatokban is megnyerő. S akárcsak Józan, úgy ő is felmutat valamit, amit Dr. Sheldon Cooper tévés kalandjaiban hiába keresnénk: a színészi kockázatvállalás testközeli élményét.

 

Rózsavölgyi Szalon, szeptember 18.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.