Ha egyik pillanatról a másikra eltűnnének a zsidók, az összes (megmaradt) budapesti színházigazgató meg akarná rendezni a Hegedűs a háztetőnt, és a civil szervezetek képviselői azon vitatkoznának, használhatják-e a tarthatatlan szót a helyzetre, már ha egyáltalán helyzet van. A Gólem Színház előadása, a négy (!) szerzőt jegyző Kiválasztottak a pesti kabaré legjobb pillanatait idézi, annak is közéleti vonalát: a zsidók eltűnése olyan mechanizmusokat léptet működésbe, melyek jól jellemzik ezt a Magyarország nevű kócerájt. Az előadás kritikus a saját közegével szemben is: fergeteges paródiát kapunk konkrét színházigazgatókról és egy a függetlenekhez tartozó rendezőről, akit hirtelen nagyon sok pénzzel dobnak meg. Bár a csúcs talán inkább az, amikor a híreket olvassák fel Orbán Viktornak. Ez a jelenet egyben a kormánypárti és ellenzéki magyar sajtó paródiája, színházilag pedig a miniszterelnök arcát érdemes figyelni. Őt Nádasi Iván játssza, végig némán, de jelentőségteljes szemöldökfelvonásokkal, a homlok könnyed és futó összeráncolásával, megremegő ajkakkal. A színész egyébként az összes többi szerepében néma, vagyis valaki, akit elhallgattatnak. A többiek is remekelnek, Katona László például a minisztériumban dolgozó, videójáték-függő, otthonában nem annyira finoman zsidózó apukaként, Sipos Vera Eszenyi Enikőként és a tüntetés macsósan magabiztos énekes fellépőjeként, Tasnádi Bence Máté Gáborként és eldönthetetlen zsidóságú, szépreményű ifjúként, Egri Márta a függetlenekhez leereszkedő színészdívaként. Talán csak a dalok szövegei szájbarágósak kicsit, de a jó ritmusú, gyorsan pergő átváltásokkal összefűzött, először különállónak tűnő jelenetek végül nagy egésszé kovácsolódnak.
Jurányi Ház, október 5.
