olvasópróba

Tankcsapda Kisvárdán

Színházi bemutatókat, előadásokat ajánlunk.

Június közepén véget ér a színházi évad, egyúttal nyitnak a nyári színházak, kezdődik a fesztiválszezon. Itt is készülnek néhány premierrel, többségében azonban korábban bemutatott előadások kerülnek a csillagos ég vagy az esőben jó hangosan doboló ponyvatető alá. Vidéki és határon túli előadások érkeznek Budapestre, fővárosiak vidékre.

Június 20. és 28. között rendezik meg a Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválját, ahol a határon túli magyar színházak előadásaiból kaphatunk egy bő válogatást. Kisvárda messze van, de sokkal közelebb, mint Gyergyószentmiklós, ahonnan egy egészen kiváló Liliom érkezik mindjárt a nyitónapon. Rendezője, Albu István egy másik előadásért, a szatmári III. Richárdért éppen most kapta meg a legjobb rendezés díját a romániai kritikusoktól. A legjobb előadásnak is megszavazott, monumentális díszlettel bíró III. Richárd sajnos nem fér be a kisvárdai színházi terekbe, de a Liliom igen. Elsőre talán hajmeresztően hangzik, hogy Molnár Ferenc drámáját a Tankcsapda dalai­val együtt játsszák ebben a koncertet és színházat ötvöző előadásban, de bármilyen meglepő, ettől a történet nem veszít az erejéből, a színház és a koncert pedig egységes egésszé olvad össze. A Liliomot játszó Farkas Zénó kiválóan énekel, Szilágyi Míra Julikájával emlékezetes kettőst alkotnak. Azoknak is bátran ajánlható, akiktől távol áll a Tankcsapda zenéje, vagy nem is ismerik. Amikor Gyergyóban láttuk, egy idős román kollégánk is lelkesedett érte, pedig ő addig hírét sem hallotta a zenekarnak. (Kisvárda, Refi Színpad, június 20.)

A nyári színház legalább annyira szól a helyszínről, annak hangulatáról, mint az előadásról. Most kipróbálhatunk egy új játszóteret. Barabás Miklós klasszicista stílusban épült egykori otthona, a Barabás-villa sok más program mellett eddig is helyet adott e műfajnak. Ezen a nyáron azonban a kertjében is színházazhatunk, 14 előadást hoznak el ide. Ezek közül most egy régebbi bemutatót, a Trojka Színházi Társulás ritkán látható Cseresznyéskertjét ajánljuk Soós Attila rendezésében. A Balassa Eszter által átdolgozott, sűrített változatot eredetileg az Országos Színháztörténeti Múzeum körtermében játszották, és fontos szerepet kapott benne egy zongora. Most más térbe kerül, és a szereposztás is módosult a bemutató óta, így újranézni is érdemes. Ljuba szerepében Gryllus Dorka helyett Rezes Juditot, Firszként Papp Jánost láthatjuk. (Ez a szerep volt Kulka János egyik első visszatérése a színpadra a betegsége után.) Trofimovként a rendező, Soós Attila is fellép, Lopahinként pedig Bárnai Péter törtet előre. Az külön érdekes lesz, hogyan oldják meg az eredetileg zárt térre tervezett zárójelenetet egy kertben. (Barabás-villa, június 29.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.