Színház

Mostanában nem múlik el színházi évad a slow jegyében született előadás nélkül. Az előzőben ilyen volt például a csaknem ötórás József és testvérei az Örkény Színházban: az egymásba fonódó, köröket leíró történetek megszüntették az időérzékünket.

Bár még csak február közepe van, az ilyenkor szokásos színházi mellékletünk valamiképpen mégis a tavasz előhírnöke. Mondjuk szerelem tényleg van benne. Meg egy csomó más jó téma. Tessék, egy kis ízelítő a tartalomból.

Nem emlékszem, hogy találkoztam volna olyan előadással, ami dafkéból született. Emlékeztetőül: A bajnok bemutatója után egy akkor még erősen kormánypárti lap számonkérte a szerző-rendezőn, Pintér Bélán, hogy miért a (kormánypárti) politikus magánéletéről készül darab, miért nem inkább a színigazgatóéról.

Ünnepi koncertre készül, bár csak véletlenül kezdett poplemezeket készíteni. A művésszel a jeles eseményről beszélgettünk, de szóba került a pályakezdés és a Vígszínház is.

Volt már III. Richárd és Mozart, rendszeresen Mundruczó Kornéllal és a Proton Színházzal, énekelt Bóni grófot, Mágnás Miskát és Nessun dormát. Kecskemét és Budapest között ingázva tucatnyi előadás zenéjét szerezte.

Ő a szorongásos értelmiségi, aki a hétköznapok abszurditásából faragja a vicceit. A politikai humort hagyja másnak, de megüti a bokáját, ha mondjuk a Putyinnal csókolózó Orbánnal poénkodik. Gyerekkori traumái mellett most arról is mesélt, milyen szálak fűzik a Magyar Narancshoz.

A legendás színművész, Ruttkai Éva emlékére alapított díjat a Vígszínház társulata titkos szavazással ítéli oda minden évben.

Három olyan előadást láttam, amelyek Kelemen Kristóf nevéhez fűződnek, és színházilag mindegyik teljesen más volt.