Színház

Több a soknál

Tóth Krisztina: Pokémon go

Színház

Van az a vicc, amiben a vonat levágja Nyuszika egyik kezét. Aztán levágja a másikat is, majd mindkét lábát.

Kicsit ilyen a Rózsavölgyi Szalon Pokémon go című előadásában ábrázolt, számos tragédiától sújtott család is, csak itt nincs poén a végén. Adott: egy mérgező típusú, önző, gyűlölködő nagymama, egy vidéki panelben fulladozó házaspár (Feri és Adri), lesújt: a sunyi, csaló, szexuális erőszakot is elkövető szomszéd (Józsi), a rák, a fiúgyermek (Gabika) öngyilkossága és egy válás. Azon a ponton, amikor a gyermekkorában bántalmazott Dorka, Gabika barátnője, bejelenti, hogy terhes lett az erőszaktevőtől, és hozzáteszi, hogy két gyermek fogant meg, majdnem elheherészi magát a közönség, de aztán illedelmesen visszabillen a temetésen részt vevő távoli rokon pozíciójába. (A másik vicc az, hogy az a Rózsavölgyi Szalon, ahol egy olyan drámát mutatnak be, amiben egy kedves, naiv, fiatal lányt szexuálisan bántalmaznak, nemrég bejelentette, hogy a következő évadban rendezni fog náluk Marton László. Távol álljon tőlem, hogy egyenlőségjelet tegyek a szexuális erőszak és Marton tettei között, de mégiscsak bizarr helyzet, amitől feláll a hátamon a szőr.)

Sokat gondolkodtam azon, hogy a Csizmadia Tibor rendezte előadás talán erre a heherészésre lett kitalálva, hiszen hasonló szellemben, egész ígéretesen indul: az első jelenetekben az a feladat, hogy a dédi elásott urnáját kell megtalálni a nagyi házának a kertjében. Ez a szituáció egyrészt szépen megmutatja a családtagok közötti viszonyokat, ráadásul vicces is, azonban ennek a fajta könnyedségnek később már nincs nyoma. Egyre komorabb-nyomorabb minden, a történet alapján leginkább még karmikusnak tűnik a tragédiasorozat, de az előadás erre nem erősít rá semmiféle stilizációval vagy reflexióval.

Pedig amúgy nagyon jól hangzik, hogy a Rózsavölgyi felkér egy kortárs, költészetben és prózában elismert, népszerű írót, hogy írjon egy drámát, és meggyőződésem, hogy a gesztusnak hosszú távon akár még jelentős hozadéka is lehet. Ráadásul Tóth Krisztina nem az a francia csokoládétortával gurigázó típus, így kissé rá is nehezedik a polgári szalonra a magyar valóság: mintha a szerző Akvárium című regényének reménytelen, távlatok nélküli, áporodott levegője áradna szét. A szegénység is ugyanaz, csak már nem gangos bérházas, hanem nyolcadik emeleti panellakásos, az meg akár társadalomkritikának is felfogható, hogy Adri a foglalkozása szerint tanár. Érdekes, hogy a zártság, a továbblépésre való képtelenség a legnyomasztóbb módon a helyszíneket jelző, a háttérbe vetített képekben van benne, amelyek az előadás idejéhez képest egyébként anakronisztikusnak tűnnek (díszlet: Enyv­vári Péter).

Ám a Pokémon góba egy családregényre is elegendő tragédia, fordulat van belezsúfolva. S míg egy Tóth Krisztina-novellában már abban benne van egy egész sors, ahogy egy nő elmos egy kávéscsészét, vagy ahogy egy szereplő ül a gangon és rádiót hallgat, itt túl sok minden van kimondva, rosszabb esetben eljátszva – és persze hogy nem lehet minden szálat egyforma részletességgel, hitelességgel kibontani. És rendezői invenció sincs az előadásban, ami ezzel a helyzettel kezdene valamit. A cím és a színlap ráadásul valami nagyon a mai korra reflektálót ígér, valami olyat, ami beránthat saját magunk telefonnyomkodó másikranemfigyelésébe, de ez a kapocs egyáltalán nincs meg. Feri Pokémon gózás helyett akár dobozokat is vághatna és hajtogathatna, s bár a kiterjesztett valóságot simán lehetne szemléltetni, a közönség csak a játék leírását kapja a kávéházi asztalokra kiszórt, fénymásolt papíron.

Ferit Debreczeny Csaba játssza, érzékeltetve az érzelmi restséget, a máshollevést, de azt kevéssé értjük, miért akar mindenáron menekülni a felesége, Adri mellől, akinek nőies lágysággal elegy asszonyi szilárdságát ragadja meg Bozó Andrea. A nagymama bogaras érzéketlensége szépen megjelenik Tímár Éva alakításában, de ezt a karaktert nem nyomja múltjának a súlya (pedig meg is tudunk róla egyet s mást). Sztarenki Pál mindent megtesz azért, hogy Józsi szomszéd tenyérbemászóan irritáló és gyanús legyen, épp ezért érthetetlen, miért dől be neki ilyen könnyen a súlyos dolgokat cipelő, de az élethez reménnyel és örömtelien forduló fiatal lány, Dorka, akit Ladányi Júlia e. h. alakít meggyőző erővel. Az ő történetéhez képest még inkább kidolgozatlannak tűnik Gabika öngyilkossága és az ahhoz vezető út, és ez nem az őt játszó Hunyadi Mátén (e. h.) múlik.

A végén a magára hagyott, nagy pocakos Dorka és a kemoterápiában megkopaszodott Adri marad együtt. Két ember – akik mindent elvesztettek, és akiknek semmi közük egymáshoz – egymásba kapaszkodik. Ebből a tömény, komplementer reménytelenségből mégis felsejlik valami reményteljes – még azt is el tudom képzelni, hogy az alkotók ezért a képért írták és rendezték meg ezt az előadást. Ha másért nem is.

Rózsavölgyi Szalon, február 21.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.