Színház

Ha egy színésznek álomévadot kellene terveznie, ilyet képzelne. Eljátszotta Lear királyt, főszerepet az Ármány és szerelemben, Lekenczey Mukit az Úri muriban, ősszel mutatják be a Serban rendezte Három nővért, amiben ő Kuligin, és most az Esőember premierje közelít... Mégis, legtöbbet a szorongásairól beszéltünk.

Szoktam néha kapni egy sms-t: holnap este (késő este) előadás lesz itt és itt, újabban a Trafóban, ezt és ezt játsszuk, de ne gyere el, mert rossz lesz, vagy mert úgysem férsz be, vagy mert halálra fogod unni magad. Így értesít (több százunkat, fölteszem) a TÁP Színház arról, hogy megint csinált valamit.

Évszázaddal ezelőtt kezdődött meg egy Pécs melletti bányában egy titokzatos, "transzhumán" gép felépítése, amely azonban öntudatra ébredt, és elkezdett beépülni a város lakóinak tudatába. A gépet építő Utópia Kollégium tagjainak leszármazottai most érezték megfelelőnek az időt arra, hogy megkíséreljék kilökni a kollektív tudatból a gépet, mégpedig "kritikus mennyiségű kreativitás" latba vetésével - ez Schilling Árpád helyspecifikus performanszának a lényege.

Ez a darab, a Kézimunka egyáltalán nem mostanában íródott, a cigánygyilkosságok szörnyű éveiben, hanem tizennégy évvel ezelőtt, 1996-ban. És nem itt, hanem Ausztriában, ahol egy évvel korábban megöltek egy bombával négy fiatal romát. Fifikás gyilkosság volt: egy táblára ráírták, hogy "Romák, vissza Indiába!" - "maga a tökély, nem lehet elvenni belőle, nem lehet hozzátenni, ki írhatta vajon?" -, és amikor ők négyen nekiálltak leszerelni ezt a táblát, az aljába rejtett bombaszerkezet fölrobbant.

Miközben nincsen énnekem bátorságom ahhoz, hogy szembeforduljak a gránitkeménységű állítással, mely szerint Shakespeare Lear királya úgy hibátlan és gyöngyszem, ahogy van, halkan megjegyzem, hogy a dráma elejének lélektani bakugrásával minden előadás megküzd. Lear király ugyanis úgy darabolja föl és osztogatja szét birodalmát és királyságát, hogy a legcsekélyebb mértékben sem ismeri saját nagykorú gyermekeit, ráadásul nem veszi észre a hízelgést, hazugságot sem. (Amúgy Gloucester is így van ezzel - a birodalmat és koronát leszámítva.)

A hányatott sorsú Pesti Magyar Színház újabb állomáshoz érkezett: új igazgatója, Őze Áron színész, aki 19 éve a társulat tagja, nem békés folytatást ígér, hanem átszervezést, a pazarlás és ésszerűtlen működés gyors felszámolását, új repertoárt. Szakítás a múlttal - irány a jövő. Sokaknak fájni fog.

Az 1990-es marosvásárhelyi "fekete március" a román-magyar viszony mélypontja; a traumát máig nem dolgozta fel közösen a két együtt élő közösség. Erre a hiányra reflektál a 20/20 című előadás, a 33 éves bukaresti Gianina Carbunariu alkotása. Az öt román és a marosvásárhelyi Yorick Stúdió öt magyar színészével létrehozott kétnyelvű előadás a debreceni Deszka Fesztivál fontos eseménye volt.

Viszonylag gyorsan, mintegy két év alatt eljutott Pedro Almodóvar talán legsikeresebb filmjének, a Mindent anyámról című mozinak a színpadi adaptációja a londoni West Endről a Pesti Színházba. Samuel Adamson, a színházi változat szerzője ügyes fickó; gyorsan rájött, hogy összehasonlíthatatlanul nagyobb karrierre számíthat az adaptációkból, mint saját darabjaiból, és rutinos adapterré vált. A két mérsékelt fogadtatású saját darab után rögvest a tutiba nyúlt: Ibsen és Csehov színdarabjait adaptálta egy másik színpadra. Ha túltesszük magunkat a kezdő és legfontosabb kérdésen - hogy ugyanis miért és mi végre -, be kell látnunk a döntés bölcsességét: a jó névnél nincs jobb.

2008-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, azóta a Katona József Színház társulatának tagja. 2009-ben Gorkij Barbárokja után megkapta a színikritikusok legígéretesebb pályakezdőnek járó díját, a POSZT-on pedig a legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat. Február vége óta Weöres Sándor A kétfejű fenevadjában játszik a Katonában.

Az egyik tábor vezére gonosztevő. A másiké őrült. A harmadiké komédiás. A negyediké mániákus. Ha a nép egyszer majd fölismeri, és nem szolgálja őket tovább, akkor fog boldogulni. Ez Weöres Sándor Testamentuma - olvasható a Katona József Színház ismét mintaszerű műsorfüzetében, amely Weöres A kétfejű fenevad című művének előadásához készült.

Láttuk bohóckodni a Tesóban és a Kész cirkuszban, szomorkodni az Állítsátok meg Terézanyut!-ban, zsarnokoskodni a Mesél a bécsi erdőben, most meg komolykodni a Köntörfalakban. A vásznon és a színpadon is egyre izgalmasabb szerepeket kap, hétfő este óta a 41. Magyar Filmszemle legjobb férfi színésze. A gálát követő bulin beszélgettünk.

December közepén nálunk járt Edward Bond angol drámaíró, hogy megnézze iskolai agresszióval foglalkozó drámapedagógiai darabját. A Kerekasztal Színház előadására nem sokkal azután került sor, hogy már nálunk is volt egyetemi vérengzés, és nem sokkal azelőtt, hogy újabb mobilfelvétel került elő arról, ahogy középiskolások szétrugdossák egy társuk fejét. És pont egy évvel azelőtt, hogy stratégia szülessen mindezek megelőzése érdekében.

Nézi-nézegeti az ember ezt a perfekt darabot, ezt a színházi műtárgyat, Örkény István Macskajátékának Örkény színházi előadását, melyben annyi minden - majdnem minden - annyi tudatossággal van a saját helyére komponálva, hogy már-már "gépi" beavatkozásra gyanakodnánk, a színház vegykonyhájának komputerizálására.

A "legendás" Máté-Horvai osztályban végzett a Színművészeti Egyetemen, ahonnan az Örkény Színházba szerződött. Jelenleg az egri Gárdonyi Géza Színház társulatának tagja. Budapesten is havi rendszerességgel látható a Katona József Színházban vendégeskedő egri Aliz!-ban: az Aliz Csodaországban alapján írott Ronald Schimmelpfennig-darab címszerepét játssza.