Színház - Vak, világtalan - Shakespeare: Lear király

  • Csáki Judit
  • 2010. április 8.

Színház

Miközben nincsen énnekem bátorságom ahhoz, hogy szembeforduljak a gránitkeménységű állítással, mely szerint Shakespeare Lear királya úgy hibátlan és gyöngyszem, ahogy van, halkan megjegyzem, hogy a dráma elejének lélektani bakugrásával minden előadás megküzd. Lear király ugyanis úgy darabolja föl és osztogatja szét birodalmát és királyságát, hogy a legcsekélyebb mértékben sem ismeri saját nagykorú gyermekeit, ráadásul nem veszi észre a hízelgést, hazugságot sem. (Amúgy Gloucester is így van ezzel - a birodalmat és koronát leszámítva.)

Gothár Péter rendezése expresszív látvánnyal indul: énekszó és röpke fogadás után Kulka János Learje önmaga szobraként tűnik föl - piedesztál, esküre emelt kéz, páncél, korona, kard. Aztán leszáll a földre, mindent eldobál, és mosolyogva lát hozzá a birtokdaraboláshoz. Narcisztikus pasas. Így például érthető, amit művel: csak önmaga érdekli. (Mit eszik rajta Kent? Rejtély.) Aztán nagy leckét kap az élettől. Kinyílik a szeme, megérti, beleöregszik, belehal. Erről szól a Nemzeti Színház új Lear király-előadása.

Amelyhez új fordítás készült; Varró Dániel munkájában sok figyelemre méltó részlet van, nyelvi poén, trágárság és hétköznapinak hallott "rontottság" - összességében igen föltűnő alkotás. "Baromság, amit teszel" - mondja Kent Learnek mindjárt az elején Cordelia kitagadásáról, és ez a semleges mondat épp a kollokviális súlytalanság révén válik feltűnővé: nem ilyesmit szoktunk mindközönségesen baromságnak nevezni. Ez a mondat "alulról" üti a fülünket, de sokkal gyakoribb a "felülről" ütés: amikor a szöveg a szituáció vagy a figura elé nyomul. "Szépíts beszédeden, vagy belerondítasz jövődbe", ezt is Lear mondja Cordeliának; az ellentét kiemelése érdekében mesterkélt szójáték föltűnőbb, mint amire utal. A legnagyobb gond Varró szövegével (melyből az amúgy létező "vörönty" szót a zabira tán Vörösmarty is megirigyelhetné), hogy közege, húsa, teste nincsen: válogatatlan (szó)fordulatok és poénok sorjáznak.

Lassan épülő-táguló világra látunk rá Gothár Learjében: ez a világ persze éppen szűkül és bomlik, mind szélesebben, elsöprőbben és látványosabban (a díszletet is a rendező tervezte). Kulka János Learje sértődős, hiú és vak önmagától gyorsan elszakad, és miközben mind mélyebbre süllyed élete poklában, mind magasabbra jut önnön emberségében. Kulka az előadásban egyre jobb, mert a játéka is mélyül: az egyszerűség, a csöndesség a legerősebb eszközei, ezek pedig legbelülről jövő erős támasztékok.

Gálffi László Gloucester-alakítása hasonló utat jár be: megrendülésében és vakságában válik naggyá és éleslátóvá. Az élet teljes vertikális dimenziója megadatik neki is, mire meghal - Gálffi finom játéka szintén az előadás második felére teljesedik ki.

Kent figurájában Znamenák István egy igazi bohócot állít Bodrogi Gyula slemil bolondja mellé - Znamenák a kiemelt pillanatokban súlyosan komor, köztük pedig a hűséges odaadást, őszinte féltést és persze a bohócos rejtőzködést, a reflektált, életmentő fanyar viccelést hozza. Kentet eddig nem ilyennek ismertük, de tetszik.

Makranczi Zalán jó fiú Edgarja és Rába Roland rossz fiú Edmundja szintén a helyén van; perfekt, tudatos játékuk nem tör megrendítésre. Amiként a többi, pontosan kigondolt figura is a dolgát teszi, és legföljebb egy-egy pillanat adatik nekik kilépni a szigorú keretek közül, amelyek a szeretetet és szeretethiányt, az emberség tetejét és alját foglalják magukba.

A Lear szereplőinek legtöbbje akarni tud, szeretni nemigen. Ezért aztán fontosak az ellenpontok: Makranczi Edgarjának gyöngédsége Rába metsző számításával szemben; Mészáros Piroska Cordeliájának tehetetlen-természetes szeretete két nővérének különb-különb önzésével szemben (Schell Judit a lazább, hisz' többnyire győztes Regant játszik, Nagy Mari szikárabb, mert Goneriljében a boldogtalanság fészkel). A férjek is másként viszonyulnak asszonyukhoz: Cornwall (Alföldi Róbert) az úr a házban, Alban (Marton Róbert) fokozatosan leli föl magában a "besokallást".

Gothár Péter rengeteg effekttel támogatja meg az előadást - ezekből kevesebb is elég lenne: a Bolond ernyővel száll ki a játékból és a darabból - ez szép, de fölösleges; a kétoldalt nyitott házfalra emlékeztető díszlet, melynek dobozkáiban a családok laknak, a második részre elveszíti funkcióját - ezért meg kár. Az erdei kunyhóban igazi rántotta sül, melynek illata belengi a színház nézőterét; az eső gondosan kimért foltokban csöpög alá; Edgar "fecskéje" enyhén szólva bizarr. Az ölések-halások brutális képeket öltenek - csak Lear és Gloucester kivétel: nekik szép halál adatik -, amúgy meg erősen dolgozik a Nemzeti agyafúrt színpadtechnikája. És vannak még maszkok is, meg csatajelenet - veszélyeztetik a lényeget.

De nem fedik el. Nehéz, olykor döcögős, de súlyos és formátumos előadás a Lear király. Beszél a vakságról, a rosszul szeretésről, a szeretethiányról; a magányról, az otthontalanságról. A téblábolós-töprengős gondolatokat néhány igazán nagy ívű alakítás, szép színészi belemerülés tolmácsolja. Hogy aztán Lear rossz emberismerete-e a tragikus vétség, vagy önnön hübrisze - ennek eldöntése otthonra marad. Ha fontos egyáltalán.

Nemzeti Színház, március 20. (Budapesti Tavaszi Fesztivál)

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.