A streamelés egyik előnye, hogy ki lehet írni dolgokat a képernyőre. Most például mindig tudhatjuk, hogy épp melyik évben járunk. Ám a rendező még biztosabbra megy: ugyanezek az évszámok feltűnnek a díszletben is. Mintha ez lenne az egész előadás rendezőelve: a görcsös rettegés, nehogy a néző ne tudja követni a történetet vagy egyenesen elvesszen benne. Pedig pont ez tenne jót mindenkinek.
A szép hosszú műfaji megjelöléssel (avantgárd cirkuszi realtime dokumentumreality-kísérlet) felcímkézett előadás végeredménye egy többszereplős online performansz lett, mely valóban nem tudta eldönteni, hogy cirkuszi előadás, színpadi mozgásos melodráma vagy realtime dokumentumfilm legyen.
Nehéz leválasztani A padlást a saját kultuszáról, és alighanem ez az oka annak is, hogy 999. előadása streamelve, a képernyőn is működött – valamennyire. Ez persze, bár korántsem egyértelmű, mégis borítékolható volt, a fő kérdés inkább az, hogy a musical mint műfaj miképp hat, mennyire devalválódik a képernyőn, pláne egy több mint harmincéves előadás.
