Meghalt egy ember 2021-ben a Csongrád-Csanád megyei Tömörkényen, mert kevesellte a 3 és fél millió forintot, amit az élettársáért fölajánlott neki a barátja. A holttest nem került elő, talán a Tiszában van, talán elásva egy szántóföldön.
„Testi sértés” – olvasható a Szegedi Ítélőtáblán a tárgyalóterem ajtaja melletti hirdetésen. Azért nem emberölés, mert azt nem lehetett bizonyítani, hogy az eset fő vádlottja, T. Cs. azzal a szándékkal támadt volna rá Gyula nevű barátjára, hogy meggyilkolja. A Szegedi Törvényszék az alapján, amit kiderített, halált okozó testi sértés, emberkereskedelem és kényszermunka miatt hét év letöltendő börtönre ítélte T. Cs.-t.
A vádlott fellebbezését kedden a Szegedi Ítélőtábla bírálta el. A tárgyalásra T. Cs.-t elkísérte V. is, akiért fizetett 3 és fél millió forintot.
Azóta eljegyezték egymást.
A tanácsvezető bíró, Nagy Erzsébet kérdésére mindketten azt mondták, nem járulnak hozzá, hogy fotó készüljön róluk. T. Cs. alacsony, zömök, ápolt férfi, kopaszodik, hajából egy tincs hátul össze van fogva gumival. Sötétszürke rövidujjú inget, farmernadrágot, fekete cipőt viselt, és jegygyűrűt. A nő magasabb nála, de amikor a folyosón egymás mellett ülve beszélgettek, úgy hajolt hozzá, hogy egy magasságban legyen a fejük.
A vádlott kirendelt védője, Tátrai József a fellebbezést indokolva azt mondta, a törvényszék bizonyos körülményeket, amelyek a vádlott mellett szólnának, nem vett figyelembe, csak a rá nézve terhelő bizonyítékokat.
T. Cs. Gyula barátja volt, segített neki a gazdálkodásban, tényleg beleszeretett az élettársába, és valóban arról volt szó közöttük, hogy pénzért cserébe Gyula hajlandó elengedni a nőt és a gyermekét, mert eddig ő tartotta el őket. Tényleg vita támadt a kifizetendő összeg körül. Ám ami ezután történt, az az ügyvéd szerint nem halált okozó testi sértés volt.
Az nem vitás, hogy Gyula meghalt, az sem, hogy T. Cs. keze által. Megállapíttatott, hogy T. Cs. egy vascsővel kétszer ütött, de azt állítja, a vascsővel először Gyula támadt rá, és miután ő elvette tőle, Gyula megfordult, hogy megy be a házba fegyverért, hogy lelője T. Cs.-t. Az ügyvéd érvelése szerint attól, hogy Gyula hátat fordított T. Cs.-nek, ő még jogos védelmi helyzetben volt, tehát azt, hogy ilyen helyzetben ütötte le, a bíróságnak figyelembe kell vennie. Az ügyvéd szerint az emberkereskedelem mint tényállás megállapítása sem helyes, mert T. Cs. ugyan tényleg fizetett V.-ért, de nem azért, hogy a hatalmat átvegye fölötte, hanem azért, hogy V. végre szabadon dönthessen a sorsáról. Az pedig mindent elmond, hogy a nő vele maradt, és eljegyezték egymást. Ami a nővel történt, arra ráhúzni az emberkereskedelem tényállását olyan Tátrai József hasonlata szerint, mint tölgyfahordóba málnaszörpöt tölteni: lehet, csak nem abba való.
A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség szerint viszont pontos volt a törvényszéki ítélet. Elekes Gerda ügyész emlékeztetett arra, hogy a vádlott az eljárás alatt módosított a vallomásán. Ő azt mondta, a holttestet a Tiszába dobta, és nem súlyozta le, míg a nő úgy tudta, hogy elásta a kukoricaföldön valahol. Kettejük vallomása abban is különbözött, hogyan szállították el a testet. Egyikük az utánfutót említette, a másik a csomagtartót – vérnyomok az utánfutón voltak, és a tett helyszínén.
A nyomozás arra jutott, hogy a sértett nehéz természetű ember volt, aki nagyon csúnyán beszélt, de azt nem állította a környezetében senki, hogy megütött volna bárkit is. A pszichológus szakértő épphogy a vádlottról állapított meg olyat, hogy a döntéseiben elragadják az érzelmek.
Az ügyészség álláspontja szerint a bizonyítékok alapján nem életszerű itt jogos védelmi helyzetre hivatkozni. A nő vallomása és a környezetükben élők elmondása sem egyezett azzal kapcsolatban, V. mennyire függött Gyulától. A nő azt állította, hogy egyedül vásárolni sem mehetett el, és nemigen tarthatta a kapcsolatot a családjával. De voltak ennek ellentmondó vallomások. V.-ről ki lehet mondani, hogy mérgező kapcsolatban élt Gyulával, de az túlzás, hogy ebből így kellett volna megmenteni. A nő most ugyanúgy anyagilag kiszolgáltatott helyzetben él, ahogy korábban élt az elhunyt mellett.
A vádlott T. Cs. az utolsó szó jogán arról beszélt, hogy sok mindent tényleg kivizsgáltak a hatóságok, de volt, amire nem fordítottak gondot, holott ha megteszik, „nem ilyen ügyben állnánk itt”. Azt például nem ellenőrizték a számláin, hogy tényleg ki tudott-e ő fizetni 3 és fél millió forintot akkor. Azt is elbagatellizálták, hogy ő a nő egészségi állapotára hivatkozott – holott azóta V.-t megműtötték, egy négycentis és másik három kisebb daganatot találtak nála. T. Cs. azt mondta végül, olyat fog mondani, amiről az ügyvédje sem hallott még: ő egyedül azzal vétett a törvény ellen, hogy eddig fedezte Gyulát, akinek márpedig tartozásai voltak, egyik üzlettársa is gyanúsan fiatalon halt meg.
Ki nem mondta, de körülírta: Gyula valójában nem is halt meg, hanem eltűnt, és elő kellene kerülnie.
„Csak Gyula tudna tisztázni engem” – mondta.
A Szegedi Ítélőtábla azonban végzést hozott arról, hogy helybenhagyja a törvényszéki ítéletet ebben az ügyben, ami 7 év letöltendő börtönbüntetés. Ez a döntés már jogerős, nem lehet ellene fellebbezni.
Nagy Erzsébet bíró azt mondta, megvizsgálták a törvényszék eljárását, és úgy látták, a jogszabályoknak megfelelően értékelte a bizonyítékokat. Márpedig ha ez így van, az ítélőtábla nem állapíthat meg más tényállást ugyanazokból az adatokból. Nagy Erzsébet szerint nehéz is lett volna másra következtetni, főleg nem arra, amit a vádlott előadott, mert – mint az utolsó szó jogán elhangzó monológja is bizonyította – T. Cs. változtatja a vallomását, tehát nem szavahihető. Pedig a rendőrség ellenőrizte, ahogy tudta, T. Cs. előadása nyomán, hogy Gyula ellen tényleg indult-e eljárás a fegyvertartási szabályok megsértése miatt – nem. Puskát is kerestek a rendőrök a kútban, hiába. Meghallgatták a tanyaszomszédot, aki sosem hallott lövéseket Gyula tanyája felől, pedig ha Gyula puskával, pisztollyal lő bármikor, azt neki hallania kellett volna. Azt pedig emberkereskedelemnek nevezik, ha valaki valakiért pénzt fizet, valakit megvásárol – mindegy, hogy milyen céllal teszi. A megbánás mint enyhítő körülmény nem jöhetett szóba. A pszichológus szakértő nem tapasztalt érzelmi reakciót a vádlotton, amikor a történteket felidézték.
A jogerős határozat kihirdetése után – bár T. Cs. említette, haragszik az újságírókra – megkérdeztük, van-e bármi mondanivalója a határozatról, de nem volt.
