Online színház

Örökre szépek

A padlás – Vígszínház

Színház

Nehéz leválasztani A padlást a saját kultuszáról, és alighanem ez az oka annak is, hogy 999. előadása streamelve, a képernyőn is működött – valamennyire. Ez persze, bár korántsem egy­értelmű, mégis borítékolható volt, a fő kérdés inkább az, hogy a musical mint műfaj miképp hat, mennyire devalválódik a képernyőn, pláne egy több mint harmincéves előadás.

A padlást ugyanis 1988 óta játssza töretlenül a Vígszínház. Lüktet benne a színháztörténet, a múlás, a körforgás megtapasztalásának melankóliája: el lehet révedni azon, hogy hány éve halott Kaszás Attila, aki a Rádióst játszotta az első szereposztásban, s hogyan ért Süniből Mamókává Igó Éva. Ha egy produkció ekkora szériát ér meg, az azt jelenti, hogy kézről kézre adják a generációk. A Budapest Bábszínház Misi Mókus vándorúton című darabjára például már azok a nagymamák viszik az unokáikat, akik maguk is gyerekként látták. De míg a Misi Mókus – már csak a kora miatt is – muzeális (az új igazgató, Ellinger Edina azt nyilatkozta, hogy nehéz szívvel ugyan, de leveszi a repertoárról), addig A padlás fölött nem járt el annyira az idő, épp csak egy kicsit poros lett.

false

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.