rés a présen

„Visszaviszik a papagájait”

  • rés a présen
  • 2022. november 9.

Színház

Pataki Ferenc színész

rés a présen: Sikeres voltál Szegeden, mégis a fővárosba jöttél. Mikor és miért?

Pataki Ferenc: 2018-ban jöttem el Szegedről, amikor megtörtént az igazgatóváltás. De nem nagyon szoktam visszafelé tekintgetni. Akkor szabadúszó lettem, és Dunaújvárosban meg az Orlai Produkciónál kezdtem játszani.

rap: Aztán az Orlainál maradtál.

PF: Igen, mert itt megtaláltam a csapatomat, plusz a szabadságot is, amellett, hogy egy jófajta kötöttség az egész. Szabadúszó színészek közösségében dolgozom, alkalmazkodunk egymáshoz, de a szabadidőnkkel mi magunk rendelkezünk. Több dologra is van idő, ha jól osztjuk be. Mondjuk, a járvány kitörésekor megijedtem, hogy lesz-e munka, de nem panaszkodom, mert elég sok darabban vagyok benne azóta is, sőt, talán a legtöbbet szerepelő orlais színész vagyok.

rap: Tok-tok avagy hogy pattog a kocka? a címe a legújabb előadásnak, amelyben játszol. Miről szól? Mi a szereped benne?

PF: Laurent Buffie műve abból az alaphelyzetből indul, hogy egy híres pszichiáter rendelőjének a várójában egyszerre ül hat ember, akiknek különböző személyiségproblémáik vannak. Mindegyiknek megvan a maga módszere is, amellyel fenn tudja tartani a normális működését. Megpróbálnak csapattá válni, kialakítani a közös játékszabályokat. A Fred nevű papagájtenyésztőt alakítom, akinek Tourette-szindrómája van. A vevői pedig rendre visszaviszik a papagájait, mert azok megtanulták a káromkodásokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.