rés a présen

„Visszaviszik a papagájait”

  • rés a présen
  • 2022. november 9.

Színház

Pataki Ferenc színész

rés a présen: Sikeres voltál Szegeden, mégis a fővárosba jöttél. Mikor és miért?

Pataki Ferenc: 2018-ban jöttem el Szegedről, amikor megtörtént az igazgatóváltás. De nem nagyon szoktam visszafelé tekintgetni. Akkor szabadúszó lettem, és Dunaújvárosban meg az Orlai Produkciónál kezdtem játszani.

rap: Aztán az Orlainál maradtál.

PF: Igen, mert itt megtaláltam a csapatomat, plusz a szabadságot is, amellett, hogy egy jófajta kötöttség az egész. Szabadúszó színészek közösségében dolgozom, alkalmazkodunk egymáshoz, de a szabadidőnkkel mi magunk rendelkezünk. Több dologra is van idő, ha jól osztjuk be. Mondjuk, a járvány kitörésekor megijedtem, hogy lesz-e munka, de nem panaszkodom, mert elég sok darabban vagyok benne azóta is, sőt, talán a legtöbbet szerepelő orlais színész vagyok.

rap: Tok-tok avagy hogy pattog a kocka? a címe a legújabb előadásnak, amelyben játszol. Miről szól? Mi a szereped benne?

PF: Laurent Buffie műve abból az alaphelyzetből indul, hogy egy híres pszichiáter rendelőjének a várójában egyszerre ül hat ember, akiknek különböző személyiségproblémáik vannak. Mindegyiknek megvan a maga módszere is, amellyel fenn tudja tartani a normális működését. Megpróbálnak csapattá válni, kialakítani a közös játékszabályokat. A Fred nevű papagájtenyésztőt alakítom, akinek Tourette-szindrómája van. A vevői pedig rendre visszaviszik a papagájait, mert azok megtanulták a káromkodásokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.