Színház

A szentségét vesztett Rumbach utcai zsinagóga színházi térként való használata, a színpad és a nézőtér összemosása, a civil játszók bevonása és a zsidó szertartások majdnem valósághű megidézése rendkívül erős alapként szolgálhat egy története szerint izraelita kisközösségen belül játszódó előadáshoz - de csak akkor, ha az alapon a felépítmény is masszív.

Walt Whitman, Isadora Duncan, Friedrich Nietzsche, Eleonora Duse, Ralph Waldo Emerson - ha feltennénk a kérdést, hogy mi is a közös az említett 19. és kora 20. századi nagyságokban, úgy lehet, kevesen vágnák ki azonmód a helyes választ: a kortárs kanadai színműíró, John Murrell mindnyájuknak szentelt már darabot pályafutása során.

Színházszagú hely a Maladype lakásszínháza. Az előszobában egy kis pult mögött a pénztár, az egymásba (is) nyíló három szoba a színház helye, és a konyhai fertály lehet az öltöző, gondolom. A Mikszáth téri első emeleti saroklakás falai nem feketék, ablakait nem takarják le, a villany az előadás alatt végig ég - szóval a színház megszületését a játszókra és ránk kell bízni.

Nemrég mutatták be Peer Gynt-rendezését az Örkény Színházban. A narancs.hu-nak többek közt az abszurdhoz való vonzódás sajátos hatásairól, a „kellene” kifejezés gyakori használatáról beszélt, és arról, hogy szerinte milyen mai előadás tetszene Bertolt Brechtnek.

A korábban legígéretesebb pályakezdőnek választott, több díjjal kitüntetett Tenki Réka öt év után, az évad végén elhagyja a Katona József Színházat, és a Nemzetibe szerződik.

"Néma szereplők egy színpadon": ez vagyunk mi a Nemzeti színpadán. Fizikailag is: a Menczel Róbert tervezte játéktérben a nézőteret ugyanis ezúttal a játszók foglalják el; a fekete fóliával letakart széksorok közt, a fekete fóliába bugyolált Swarovski-csillár alatt, a végre rendeltetésszerűen használt királyi páholyban és különféle építményeken játszanak. És másként, szimbolikusan is: az istenadta nép vagyunk; nekünk szónokol mikrofonba az elegáns sötét öltönybe bújt Claudius mindjárt az elején, nekünk legyint rá a kifütyültetett ifjú Fortinbrasra.

ImpróLekvár vagyis improvizációs dzsem szessön zárta az Interaktivitás és improvizáció néven futó Impró 7 fesztivált, a gyors reagálású rögtönzések feltehetően többnyire szórakoztató viadalát.

Csomós Miklóstól és L. Simon Lászlótól végre megtudtuk, hogy a magyar kultúra kifejezetten szerencsés helyzetben van. A külföldiek siránkoznak, de mi nem, mi optimistán tekintünk a jövőbe! Tudósítás a Katona József Színház konferenciájáról.

Miért nem lett igazgató a Katonában? Mi lesz a Színművészetivel? Mit gondol a Csurka-féle Ascher Caféról? Mit csinál a köhögő nézőkkel? A rendezőt a Peer Gynt bemutatója kapcsán ezekről is kérdeztük.

A Vígszínház küzdelme a túlélésért: dráma van, csak nem a színpadon.

rés a présen: Mitől különleges program a március 31-i színházak éjszakája? Bálint András: El akarjuk csábítani a közönséget erre a különleges éjszakára. Egyszeri és megismételhetetlen estének hiszem. Az emberek imádnak a kulisszák mögé pillantani, és eddig nem látott helyzetben találkozni kedvenc színészeikkel. Hagyományteremtőnek remélem.