Színház

Le kell szögeznem az elején, hogy nem szeretem a Bogyó és Babócát: megfeleléskényszer és fád unalom sugárzik a történetekből, és a számos kaland ellenére sivárnak, kiszámíthatónak és humortalannak tűnik az apró lények élete. A rajzfilm szörnyen kétdimenziós és statikus, sokszor a szereplők rugózása a legmozgalmasabb effekt, és a felülről figyelő, mosolygó vagy szomorú arcot vágó napocskától kiráz a hideg.

Állítólag maga döntött úgy, nem vállal több szerepet.

A darab első jelenetében vasárnap délután van. A családi nem idillben újságot olvas, teázik, cigarettázik két férfi és rendületlenül vasal egy nő egy padlásszobában. A vasárnap délután a polgári, családi lét szakítópróbája: a látszatok felfeslenek, megmutatja magát a verkli, a monotónia, a tehetetlen, vergődő élet.

Az idei könyvfesztivál díszvendége, Daniel Kehlmann legújabb drámáját tűzi műsorára a Hatszín Teátrum. A megtévesztő cím bűnügyi sztorit takar, mely aktuális kérdéseket tesz fel demokráciáról, jogállamról, s közben egy szerelem történetét is elmeséli.

A színház egyik alapítója úgy döntött, hogy jelenlegi formájában nem működhet tovább a Zsolnay Színház.

A 2017-es bécsi ImPulsTanz fesztivál egyik biztos befutója az Anne Teresa De Keersmaeker által felépített világhírű belga társulat, a Rosas A Love Supreme című új előadása volt. Illetve egy 2005-ös előadásának „újrahangszerelt” verziója, négy fiatalabb férfitáncossal.

Migránsoook – avagy túlsúlyban a bárkánk címmel a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház előadásában látható az idei MITEM-en a kortárs színház egyik legnagyobb szerzőjének darabja. Emberi sorsok fonódnak össze groteszk módon a menekültekkel teli hajótól az elnöki irodáig, a bevándorlásellenes hivataltól a szervkereskedőkig.

Van az a vicc, amiben a vonat levágja Nyuszika egyik kezét. Aztán levágja a másikat is, majd mindkét lábát.

Május 27-én lesz látható az Igenis, miniszterelnök úr! című előadás.