Edzésben tartja az agyat, miközben stimulálja, és a nyelvismeretnek hála biztonságosabban és nyugodtabban utazhatunk külföldre, illetve közelebbről is megismerhetünk idegen kultúrákat. Mindazonáltal a nyelvtanulás nem minden esetben egyszerű feladat, rengeteg gyakorlást és tanulást igényel – a folyamat nehézsége pedig attól is függ, hogy éppen milyen korban vagyunk.
A következőkben sorra vesszük, hogy melyik életszakaszban hogyan, milyen mélységben és mennyire nehezen tudunk elsajátítani egy új nyelvet.
Nyelvtanulási korszakok
Általános igazság, hogy bármilyen korban meg tudunk tanulni egy idegen nyelvet. Az azonban, hogy éppen hány évesek vagyunk a tudásbővítés során, befolyásolhatja, hogy mennyire mélyen, milyen jó kiejtéssel vagy éppen milyen pontosan tudjuk elsajátítani az adott nyelvet.
7-10 éves kor előtt
A szakértők is sokat vitáznak ezen a kérdésen, de a legtöbben egyetértenek abban, hogy ha valaki 7-10 éves kora előtt kezd el tanulni egy nyelvet, akkor képes lesz anyanyelvi szinten elsajátítani azt. Ilyenkor a nyelvészek általában kétnyelvűségről beszélnek.
Ha valaki ilyenkor kezd nyelvtanulásba, van egy igen nagy előnye a felnőttekkel szemben: a gyerekek verhetetlenek az új hangok azonosítása és azok megkülönböztetése terén. Ilyenkor ugyanis még nincs egy kialakult fonémakészletük, az sokkal rugalmasabb, alakíthatóbb, így azok a hangok, amelyek felnőtt füllel már „furának” hangoznak, ilyenkor még természetesen beépíthetőek. Így a korán megtanult nyelveken kisebb eséllyel beszélnek majd idegen akcentussal, illetve a szövegértés is sokkal kisebb gondot fog számukra okozni.
Egyes kutatások azonban nem feltétlenül tartják pozitívnak a gyerekek szempontjából, ha már ilyen korán elkezdenek nyitni az új nyelvek felé. Ennek oka, hogy ha egy kicsi alapvetően kevésbé verbális, illetve nehézségei vannak az írástudással, akkor egy másik nyelv bevezetése csak ronthat a helyzetén.
10-18 éves kor között
Tény, hogy már egészen kicsi korban elsajátíthatók a szemantika és a szintaxis alapjai, nem is beszélve a kiejtésről. A komolyabb nyelvtani vonatkozásokat, a szabályokat és a stilizálást ugyanakkor inkább a későbbiekben tudjuk pontosan megérteni és megtanulni. Gondoljunk csak a német igeragozásra, az angol feltételes mondatszerkezetekre vagy a francia igeidőkre! Beláthatjuk, hogy ezeket igen nehéz lenne egy óvodás gyermeknek elmagyarázni. (Vannak persze kivételek!)
Bizonyított tény, hogy ha ebben az időszakban kezdünk el egy számunkra idegen nyelvet megtanulni – mégpedig intenzíven –, akkor annak nyelvtanát sokkal átfogóbban és kvázi öntudatlanul tudjuk megérteni. Ez pedig azt eredményezheti, hogy a későbbiekben is, jó esetben egész életünkben, könnyedén tudjuk azt használni.
Mivel ez egy érzékeny kor, a nyelvtanulás sok egyéb aspektusa is helyet kaphat az életünkben. Ilyenkor lehet például jellemző a nyelvi szorongás, de magabiztossá is teheti a tinédzsereket, ha érthetően és hatásosan tudnak megszólalni egy nyelven, ami nem az anyanyelvük.
18-50 éves kor között
Sokan ódzkodnak a felnőttkori nyelvtanulástól, pedig ennek is megvannak a maga előnyei. Általában ebben az időszakban vagyunk a kommunkációs készségeink csúcsán, de ugyanez igaz a szociokulturális és irodalmi ismereteinkre is. Ilyenkor ráadásul már magabiztosabbak lehetünk a mondanivalókban, jól tudjuk, hogy mit akarunk kifejezni és ehhez egy széleskörű kontextuális eszköztár is társul, ami mások megértését segíti.
Ebben a korszakban persze már nehezebb elvonatkoztatni az anyanyelvtől, így gyakran „fordítgatunk” fejben: először kitaláljuk mit akarunk mondani, majd lefordítjuk és ezután fejezzük ki verbálisan. Erről igen nehéz lehet leszokni, de a folyékony beszédhez elengedhetetlen – és mindez csak gyakorlás kérdése.
A figyelem képessége egészen idős korunkig javul, így ez megkönnyítheti a nyelvtanulási folyamatot életünk ezen szakaszában. Tény, hogy az emlékezőképességünk romolhat, de a procedurális memória nem, így ez a kor kifejezetten alkalmas a szókincsünk bővítésére.
50 éves kor fölött
Egyes kutatások rámutattak: több mentális képességünk is javul a 70-es éveink közepéig, illetve végéig – ezek közé tartozik például a koncentrációs készségünk. Erre a fókuszra pedig igen nagy szükségünk van, ha nyelvet tanulunk. Ez pedig azt jelenti, hogy ha szeretnénk megtanulni egy új nyelv alapjait, például a német igeragozást vagy az angol igeidőket, akkor ebben a korban is sikeresen megtehetjük. Ugyanakkor arra számítsunk, hogy ilyenkor a verbalitás – különösen a hangképzés – nehezebben sajátítható el.
Kortalan tudás
Láthatjuk tehát, hogy minden életszakasznak megvannak a maga előnyei és hátrányai, ha nyelvtanulásról van szó. Ez pedig egyúttal azt is jelenti, hogy bármikor érdemes belekezdeni ebbe az izgalmas kalandba, hiszen semmit nem veszíthetünk, ugyanakkor sokat nyerhetünk vele!
