Melyik életkorban vagyunk a legfogékonyabbak a nyelvtanulásra?

  • Fizetett tartalom
  • 2023. március 5.

Támogatott tartalom

Abban szinte mindenki egyetért, hogy a nyelvtanulás remek dolog. 

Edzésben tartja az agyat, miközben stimulálja, és a nyelvismeretnek hála biztonságosabban és nyugodtabban utazhatunk külföldre, illetve közelebbről is megismerhetünk idegen kultúrákat. Mindazonáltal a nyelvtanulás nem minden esetben egyszerű feladat, rengeteg gyakorlást és tanulást igényel – a folyamat nehézsége pedig attól is függ, hogy éppen milyen korban vagyunk.

A következőkben sorra vesszük, hogy melyik életszakaszban hogyan, milyen mélységben és mennyire nehezen tudunk elsajátítani egy új nyelvet.

Nyelvtanulási korszakok

Általános igazság, hogy bármilyen korban meg tudunk tanulni egy idegen nyelvet. Az azonban, hogy éppen hány évesek vagyunk a tudásbővítés során, befolyásolhatja, hogy mennyire mélyen, milyen jó kiejtéssel vagy éppen milyen pontosan tudjuk elsajátítani az adott nyelvet. 

7-10 éves kor előtt

A szakértők is sokat vitáznak ezen a kérdésen, de a legtöbben egyetértenek abban, hogy ha valaki 7-10 éves kora előtt kezd el tanulni egy nyelvet, akkor képes lesz anyanyelvi szinten elsajátítani azt. Ilyenkor a nyelvészek általában kétnyelvűségről beszélnek. 

Ha valaki ilyenkor kezd nyelvtanulásba, van egy igen nagy előnye a felnőttekkel szemben: a gyerekek verhetetlenek az új hangok azonosítása és azok megkülönböztetése terén. Ilyenkor ugyanis még nincs egy kialakult fonémakészletük, az sokkal rugalmasabb, alakíthatóbb, így azok a hangok, amelyek felnőtt füllel már „furának” hangoznak, ilyenkor még természetesen beépíthetőek. Így a korán megtanult nyelveken kisebb eséllyel beszélnek majd idegen akcentussal, illetve a szövegértés is sokkal kisebb gondot fog számukra okozni.

Egyes kutatások azonban nem feltétlenül tartják pozitívnak a gyerekek szempontjából, ha már ilyen korán elkezdenek nyitni az új nyelvek felé. Ennek oka, hogy ha egy kicsi alapvetően kevésbé verbális, illetve nehézségei vannak az írástudással, akkor egy másik nyelv bevezetése csak ronthat a helyzetén.

10-18 éves kor között

Tény, hogy már egészen kicsi korban elsajátíthatók a szemantika és a szintaxis alapjai, nem is beszélve a kiejtésről. A komolyabb nyelvtani vonatkozásokat, a szabályokat és a stilizálást ugyanakkor inkább a későbbiekben tudjuk pontosan megérteni és megtanulni. Gondoljunk csak a német igeragozásra, az angol feltételes mondatszerkezetekre vagy a francia igeidőkre! Beláthatjuk, hogy ezeket igen nehéz lenne egy óvodás gyermeknek elmagyarázni. (Vannak persze kivételek!)

Bizonyított tény, hogy ha ebben az időszakban kezdünk el egy számunkra idegen nyelvet megtanulni – mégpedig intenzíven –, akkor annak nyelvtanát sokkal átfogóbban és kvázi öntudatlanul tudjuk megérteni. Ez pedig azt eredményezheti, hogy a későbbiekben is, jó esetben egész életünkben, könnyedén tudjuk azt használni.

Mivel ez egy érzékeny kor, a nyelvtanulás sok egyéb aspektusa is helyet kaphat az életünkben. Ilyenkor lehet például jellemző a nyelvi szorongás, de magabiztossá is teheti a tinédzsereket, ha érthetően és hatásosan tudnak megszólalni egy nyelven, ami nem az anyanyelvük.

18-50 éves kor között

Sokan ódzkodnak a felnőttkori nyelvtanulástól, pedig ennek is megvannak a maga előnyei. Általában ebben az időszakban vagyunk a kommunkációs készségeink csúcsán, de ugyanez igaz a szociokulturális és irodalmi ismereteinkre is. Ilyenkor ráadásul már magabiztosabbak lehetünk a mondanivalókban, jól tudjuk, hogy mit akarunk kifejezni és ehhez egy széleskörű kontextuális eszköztár is társul, ami mások megértését segíti. 

Ebben a korszakban persze már nehezebb elvonatkoztatni az anyanyelvtől, így gyakran „fordítgatunk” fejben: először kitaláljuk mit akarunk mondani, majd lefordítjuk és ezután fejezzük ki verbálisan. Erről igen nehéz lehet leszokni, de a folyékony beszédhez elengedhetetlen – és mindez csak gyakorlás kérdése.

A figyelem képessége egészen idős korunkig javul, így ez megkönnyítheti a nyelvtanulási folyamatot életünk ezen szakaszában. Tény, hogy az emlékezőképességünk romolhat, de a procedurális memória nem, így ez a kor kifejezetten alkalmas a szókincsünk bővítésére

50 éves kor fölött

Egyes kutatások rámutattak: több mentális képességünk is javul a 70-es éveink közepéig, illetve végéig – ezek közé tartozik például a koncentrációs készségünk. Erre a fókuszra pedig igen nagy szükségünk van, ha nyelvet tanulunk. Ez pedig azt jelenti, hogy ha szeretnénk megtanulni egy új nyelv alapjait, például a német igeragozást vagy az angol igeidőket, akkor ebben a korban is sikeresen megtehetjük. Ugyanakkor arra számítsunk, hogy ilyenkor a verbalitás – különösen a hangképzés – nehezebben sajátítható el.

Kortalan tudás

Láthatjuk tehát, hogy minden életszakasznak megvannak a maga előnyei és hátrányai, ha nyelvtanulásról van szó. Ez pedig egyúttal azt is jelenti, hogy bármikor érdemes belekezdeni ebbe az izgalmas kalandba, hiszen semmit nem veszíthetünk, ugyanakkor sokat nyerhetünk vele!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.