Október közepén történt a brutális terrorcselekmény: egy középiskolai tanárt Párizs közelében késsel megölt, majd a nyílt utcán lefejezett egy moszkvai születésű csecsen diák. A pedagógus Mohamed prófétáról készült karikatúrákat mutatott a diákjainak, amikor a szólásszabadságról és a Charlie Hebdo elleni merényletről beszélt. Az eset után több helyről kapott fenyegetést. Nagyjából két héttel később újabb franciaországi merénylet történt, egy tunéziai, menekültként érkező férfi Nizza belvárosában késsel több embert megtámadott, közülük hárman meghaltak, egyiküknek a torkát vágta el, egy másik áldozatot pedig lefejezett – bár francia források szerint a támadók az áldozatot nem lefejezte, hanem mindkét esetben a torkukat vágta el. A gyilkosságokat terrorista merényletnek nyilvánították, azonban egyik támadásnál sem sikerült konkrét terrorszervezetet beazonosítani, a merénylők eddig nem is szerepeltek a hatóságok látókörében.
2015 és 2017 között jelentős volt az európai iszlamista terrortámadások száma, azonban a statisztikákból úgy tűnik, hogy az utóbbi időben egyre kevesebb ilyen terrorista cselekmény történt. Európában 2015-ben hét, 2016-ban tizenkettő, 2017-ben tizenöt, 2018-ban viszont már csak hét, 2019-ben öt dzsihadista terrortámadás történt az Europol adatai szerint, idén pedig eddig összesen három dzsihádista terrortámadásról számoltak be a hírügynökségek. A csökkenő tendencia oka több tényezőnek köszönhető, például a terrorfenyegetettséggel inkább érintett országok belbiztonsági hatékonysága nőtt, jóval nagyobb energiát fordítanak a terrorizmus elleni fellépésre. Ezt jól mutatják azok az adatok, amelyek a tervezett, de megakadályozott terrortámadásokról adnak számot. Míg 2015-ben tíz támadást, 2016-ban pedig egyet, addig 2017-ben már tizennyolcat, 2018-ban huszonhetet, 2019-ben pedig tizenhatot sikerült a megakadályozniuk a terrorelhárító erőknek. Ebből jól látszik, hogy az utóbbi években jóval magasabb volt a tervezett, de sikertelen, hatóságok által meghiúsított támadás, mint amennyit végül meg tudtak valósítani.
Az iszlamista terrortámadások döntő többsége Franciaországban, Nagy Britanniában és Belgiumban történik, Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének vezetője lapunk kérdésére azt mondta, ezekben az országokban a legerőteljesebb a terrorelhárító munka, amely annak is köszönhető, hogy az említett országok aktívan együttműködnek a terrorista cselekmények felderítésében és megakadályozásában. A belbiztonsági szervek intenzívebb munkája mellett fontos megemlíteni, hogy azok a terrorszervezetek, amelyek Európában leginkább befolyásolni tudják a szélsőséges iszlamistákat (Iszlám Állam és az al-Káida) jelentősen meggyengültek az utóbbi években. Az Iszlám Állam vereséget szenvedett, de ennek ellenére a tevékenysége nem szűnt meg, azonban tagjai visszaszorultak. Tálas úgy látja, hogy az al-Káida is egyre kevésbé tud hatni a szélsőségesekre Európában.
Vége a tömeggyilkosságoknak?
Nemcsak a terrortámadások száma csökkent az utóbbi években, hanem az olyan típusú merényletek száma is, amelyek sok halottal és sérülttel jártak. A terrorelhárítás kapcsán megfigyelhető egy erre irányuló tendencia – mondja Tálas. A belbiztonsági erőknek ugyanis első körben az volt a céljuk, hogy a nagyobb előkészületet és szervezést igénylő robbantásos merényleteket akadályozzák meg, vagy tegyék nehezebbé elkövetésüket. Ez úgy tűnik sikerült is, ugyanis Európában már évek óta nem történt ilyen jellegű támadás. Ez azonban arra ösztönözte a terroristákat, hogy egyszerűbb megoldásokhoz forduljanak, olyan merényleteket hajtsanak végre, amelyet egyedül és nagyobb előkészület nélkül is el lehet követni. Ilyenek például az úgynevezett ramming-támadások, amikor ellopnak egy kamiont vagy gépkocsit és azzal hajtanak a tömegbe – az utóbbi években több példa is volt erre –, illetve ebbe a kategóriába tartoznak a késelések is – ahogy az történt pár napja Nizzában.
| ||
Helyszínelés a nizzai terrortámadás után Fotó: MTI
A hatóságok azonban igyekeztek gyorsan reagálni az új eszközökre és módszerekre, így miután a terroristák körében népszerűvé váltak a ramming-támadások, a városvezetők a sétáló utcákra vagy a rendezvényekre való behajtást igyekeztek megakadályozni. Ezek az intézkedések is hozzájárultak ahhoz, hogy a terrorizmus hatékonysága csökkent, vagyis jóval kisebb számú halálos és sebesült áldozattal járnak a támadások. De nemcsak robbanószerhez nehezebb hozzájutni, hanem gépkarabélyokhoz is, Tálas megjegyzi, az utolsó ilyen támadás 2015 novemberében volt Franciaországban, amikor Párizs több pontján fegyveres támadók lövöldöztek forgalmas helyeken. Ez azt jelzi, hogy az utóbbi években a hatóságok az illegális fegyverpiaccal szemben is hatékonyabban lépnek fel. Tálas ezzel kapcsolatban érdekes összefüggésre hívja fel a figyelmet, a szakértő ugyanis azt feltételezi, hogy a fegyveres támadások visszaszorításában szerepet játszhat az is, hogy a hatóságokat „támogathatják” azok a szervezett bűnözői csoportok, akiktől a terroristák fegyvereket vásárolnak. A terrorizmus és a szervezett bűnözés ugyanis nem mindig szimpatizál egymással – mutat rá Tálas. A szervezett bűnözők megvetik a terroristákat, mert olyan gyilkosoknak tekintik őket, akik értelmetlenül ölnek akár gyerekeket is, a terroristák viszont azért nézik le a másik oldalt, mert azok csak haszonért lépnek fel erőszakosan. Ez önmagában azonban Tálas szerint nem jelenti azt, hogy bizonyos esetekben ne működnének együtt, de ma még alapvetően két különböző támadói körről van szó Európában. Ráadásul a terrorcselekményeket követő rendkívüli helyzetek jelentősen megnehezítik a szervezett bűnözés tevékenységét is, ami komoly veszteséget okoz a szervezett bűnözői csoportoknak.
Minden terrorista merénylet, ami nagy médiavisszhangot vált ki és újszerűnek tűnik, gyakran szolgál mintaként más terroristák számára is, de Tálas szerint nem valószínű, hogy a párizsi lefejezéses merényletet nagy számban hasonló esetek fogják követni. Egyrészt ugyanis meglehetősen körülményesnek valakit a nyílt utcán így kivégezni, másrészt valószínű, hogy a hatóságok az ilyen támadásokat is igyekeznek majd megelőzni, ahogyan az láthattuk Izraelben is néhány évvel korábban. A már említett ramming is tipikusan olyan módszer, amely hamar népszerűvé vált, mivel ellopni egy kocsit és azzal a tömegbe hajtani viszonylag egyszerűen végrehajtható támadási mód, de amivel szemben találtak olyan védekezési formákat, amely csökkentette számukat. Egyébként is, mind a ramming, mind a késeléses támadások leginkább a magányos elkövetőkre (lone wolf) jellemző elkövetési módszerek, s nem a nagy terrorszervezetek támadásaira. Magányos elkövetők viszont sehol nem képesek vagy lesznek képesek terrortámadási hullámot elindítani.
| ||
Ami nemzetközi viszonylatban a jövőt illeti, egyelőre úgy tűnik, hogy a világ terrorfenyegetettsége csökkent, aminek a fő oka, hogy a nagy terrorszervezeteket több helyen sikerült visszaszorítani. A terrorcselekmények többsége ugyanis néhány nagyobb szerveződéshez kötődik, ilyenek például a tálibok, az al-Káida, az Iszlám Állam (fenti képünkön a terrorszervezet harcosai), a Boko Haram és az al-Shabaab. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy a terrortámadások egy jelentős részénél (2000 és 2018 között 51%-nál) a hatóságok nem tudják beazonosítani a támadókat. A leginkább terrorfenyegetett terület továbbra is a Közel-Kelet és Dél-Ázsia, főleg az itt elkövetett terrorcselekmények dobják meg, vagy épp csökkentik a nemzetközi statisztikákat. Annak ellenére azonban, hogy Szíriában és Irakban is meggyengült az Iszlám Állam, a szubszaharai Afrikában pedig visszaszorult a Boko Haram és al-Shabaab, a terrorizmus biztos nem fog megszűnni. Tálas szerint az említett szervezetek megmaradt képviselői egyszerűen áthelyezik székhelyüket olyan területekre, ahol a tevékenységüket folytatni tudják.
