Aki kiadói ambíciókat dédelgetve külföldi író művét jelentetné meg Magyarországon, tisztában kell lennie alapvető szerzői jogi kérdésekkel, meg kell találnia a jogtulajdonost, és nem árt ismernie a felhasználói szerződések természetét és anyagi vonzatait, hogy a kiadás költségeit kalkulálni tudja. Ha a külföldi jogtulaj válaszra sem méltat, az erre szakosodott irodalmi ügynökségek hívhatók segítségül.Idegen művet sajátként feltüntetni már az ókorban bevett gyakorlat volt. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a "plágium" kifejezést Martialis római költőtől eredeztetik, aki elcsent versét a gaz emberrabló és lélekkufár, azaz a plagiarius fogságába esett gyermekhez hasonlítja. Szerzői jogról a könyvnyomtatás elterjedése óta érdemes beszélni, a törvények tekintetében pedig Stuart Anna 1709-es rendelkezése a kiindulópont. Az első magyar irodalmi plágiumpernek tekintett nyilvános vitában a sértett fél Kölcsey volt, aki 1816 körül három éneket magyarított az Iliászból: ezeket Vályi Nagy Ferenc az eposz első teljes magyar nyelvű kiadásában több helyen felhasználta. Kazinczy - aki a fordítást Vályi Nagy halála után kiadta - az Élet és Literatúra hasábjain így védte a fordítót: "V. Nagy annyira érzé a Kölcsey dolgozása érdemét, hogy a maga fordítását a Kölcseyének feláldozta, s készebb volt nem a magáét adni, csak hogy Homért jobban adhassa." (Magyar Irodalmi Lexikon, Bp., 1963.)
Jognak asztala
A mai jogrendszer aligha tekintené felmentő erejűnek a nyelvújítás vezéralakjának fenti szavait. A hatályos törvények szerint ugyanis nem- csak a mű alkotóját illeti meg szerzői jog, de védelem alatt áll más szerző művének egyéni, eredeti jellegű átdolgozása vagy fordítása is. A védelem nem függ az alkotás esztétikai minőségétől, ámbár nem részesülnek benne nyersfordítások, mert azok pusztán tetszőleges szövegek egyszerű áttételei más nyelvre. Hazánkban 1884-ben született meg az első törvény ebben a tárgyban, a jelenlegi (a negyedik a sorban) 1999 szeptemberében lépett érvénybe. A nemzetközi jogszabályokhoz igazodva szerzői jogokon személyhez fűződő és vagyoni jogokat értünk. Előbbiekhez tartozik például, hogy a szerző határoz műve nyilvánosságra hozataláról, ennek a visszavonásáról, neve feltüntetéséről. Személyhez fűződő jogát sérti művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása. A művész halála után fellelt művet ugyanakkor a törvény úgy tekinti, hogy azt a nyilvánosságnak szánták, hacsak a szerző még életében máshogy nem rendelkezett. (A Franz Kafka-hagyaték közzététele eszerint jogsértés, hiszen Kafka kifejezetten megtiltotta publikációját.) A vagyoni jogok garantálják, hogy a mű kiadásából, illetve a műben szereplő jellegzetes és eredeti alak(ok) kereskedelmi hasznosításából a szerző engedélye nélkül ne más bankszámlája dagadjon. A szerző kizárólagos joga, hogy művét többszörözze, terjessze, átdolgozza, vagy ezek bármelyikére engedélyt adjon. A szerzői jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben, és az alkotót a mű létrejöttétől kezdve automatikusan, bejelentés nélkül megilletik. Díjazás fejében az író engedélyt adhat műveinek felhasználására, a feltételeket pedig szerződésben rögzítik. Célszerű a szerződésben az égadta világon mindent szabályozni: a mű formáját, témáját, műfaját, terjedelmét, példányszámát, a szerzőt megillető tiszteletpéldányok számát, a szerzőt terhelő költségeket (pl. kézirathibák javítása), az ismételt vagy idegen nyelvű kiadás feltételeit, a mű kivitelét, akár még a szerzői példány visszaszolgáltatásának határidejét is. Jobb a békesség. Vitás kérdésekben a törvény általában a szerzőt védi: a szerződést a bíróság módosíthatja, ha időközben a mű felhasználása iránti igény jelentősen megnőtt (veszik, mint a cukrot), a kikötött jogdíj mértéke pedig nem követi arányosan a fenti növekedést. Ha a szerző a bevétel meghatározott százalékára jogosult (ún. royalty típusú díj), az arányosság nem bomlik meg, gyakorlatban tehát csak fix összegű jogdíj meghatározása esetén játszhat ez a "bestseller-klauzula". A kiadók jogait védi, hogy a szerződés meghatározott célú felhasználás esetén kizárólagos. A hatalmas egójú és téves önértékelésű ifjú irodalmárokat bizonyára meglepi, hogy a kiadás a kiadónak nem kötelezettsége, hanem joga, és bizonyos esetekben kötelesek a kívánt javításokat végrehajtani.
Könyvkalmárok
A rendszerváltás előtt a szerzők csak az Artisjus, akkori nevén Szerzői Jogvédő Hivatal közreműködésével köthettek szerződést. Az Artisjus 1952-től működött állami szervként, de jogelődje, a MARS Szövetkezet már 1907-ben létrejött. (Huszka Jenő alapította, aki ráunt, hogy népszerű műveit az egész országban játsszák, de az előadások után nem lát egy huncut ötkoronást sem.) Az elmúlt évtized közepén az Artisjus kivonult a könyvvilágból, és üzleti alapon szerveződő irodalmi ügynökségek vették át a feladatkörét, melyek az igényeknek megfelelően a magyarországi kiadásokkal kapcsolatos jogok közvetítésére és értékesítésére helyezték a hangsúlyt. Megbízóik külföldi jogtulajdonosok, jutalékos rendszerben dolgoznak, a jogdíjak eladása után átlagosan 10 százalék körüli részesedést kapnak. Segítenek eligazodni a kicsi, de bonyolult struktúrájú hazai piacon, ismerik a szereplőket, kapcsolatot tartanak és érvényesítik a legjobb ajánlatot. Az irodalmi ügynökök az értékesítendő árucikk misztikus etikai-esztétikai tartalma dacára éppúgy működnek, mint a porszívó- vagy a késkészletügynökök: kínálatukkal folyamatosan bombázzák a szóba jöhető vevőket. A szakmában fontos elv, hogy hasonló méretű piacokról összehasonlítható ajánlatokat kapjanak a megbízók. Ha Észtországból nyolcszáz dolláros ajánlat érkezik egy könyvre, Magyarországról csak magasabb ajánlattal lehet győzni. "Mi ezerkétszáz dollárnál alacsonyabb ajánlatot nemigen küldünk ki. Az ügynökségek az évek alatt elfogadtatták, hogy a vevők a kiadási és forgalmazási jogokért legalább 7 százalékot fizessenek minden eladott példány után. Egy jó nevű szerzőnek amúgy sem az a pár ezer dollár számít elsősorban, ami Magyarországról befut a számlájára, hanem az, hogy műve egy újabb nyelven ott mosolyog a könyvespolcon - tudjuk meg Bolza Pétertől, a Kátai & Bolza Irodalmi ügynökség munkatársától. - Az élénk érdeklődés miatt olykor licitre kerül sor: legutóbb Georgia Byng Molly Moon hihetetlen kalandja a hipnózissal című gyerekregénye kelt el szoros versenyben, szokatlanul magas összegért. A licitek végeredményét az áron kívül más paraméterek, mint például a tervezett példányszám vagy a vállalt marketing is befolyásolja. A szerződés aláírásakor a kiadóknak szinte a teljes összeget ki kell fizetni mint jogdíjelőleget, az újranyomást követően pedig a díjfizetés folyamatosan megy tovább. Az első kiadás átlagosan két-háromezer példányban jön ki, de még a rétegkönyveket is ezer-ezerötszáz példányról illik kezdeni. Ugyanattól a jogtulajdonostól egyszerre több mű kiadási jogát olcsóbban lehet megszerezni. A befuttatott szerzők lojálisak, az esetek többségében maradnak annál a kiadónál, amelyik az első kötetük megjelentetésének kockázatát vállalta. Az esedékes jogdíj mértéke viszont nőhet, ha az előző kötet, kötetek eladási adatai kellőképpen impozánsak."
Kasza és bukta
Harry Potter Magyarországon is kirobbanó sikert aratott, de a világ ünnepelt bestsellerei nem feltétlenül tarolnak a magyar piacon, míg számos szerzőt más országokban nem övez akkora népszerűség, mint nálunk. Bernard Schlink Felolvasó című regénye hónapokig vezette az amerikai eladási listákat, itthon alig volt visszhangja. Új írók bevezetésére sokszor egyszerűen nem jut pénz: hiába jó a könyv és a fordítás, a jogok drágák, és a hiányzó marketing miatt a honi verzió szinte nyom nélkül elsikkad. Robert Merle magyarországi elsöprő sikere azonban még külföldi kiadója számára is örök talány marad. A baljós előjelek ellenére az internet sem döngölte földbe az irodalmi ügynökségeket. A vevőként fellépő kiadók ritkán találnak közvetlen kapcsolatot a jogtulajdonoshoz, legtöbbször automatikusan a képviseletet ellátó ügynökségekhez irányítják őket. Széles körben abszolút nem vált be az amerikai, természettudományos ismeretterjesztő irodalmat kínáló John Brockman példája, amely külföldön ügynökségek igénybevétele nélkül kéziratokkal bombázza a hasonló profilú könyvesházakat. Kátai Katalin megítélése szerint ma Magyarországon a közös kiadású licencalbumok és szakkönyvek kivételével az irodalmi és a népszerű ismeretterjesztő könyvek jogainak megszerzése 95 százalékban ügynökségeken keresztül bonyolódik, mivel a világ nagy irodalmi kiadói és ügynökségei (kivéve az egyetemi és a szakkiadókat) jobbára ügynökökkel dolgoznak. A jogok adásvételét felpezsdítette néhány új kiadó, amelyek esetenként akár a kétezer dolláros előlegtől sem riadnak vissza, megelőzve a lassan moccanó patinás "nagy öregeket". Rácz Zsuzsa és Salinger Richárd sikere arra sarkallhatja az ügynökséget, hogy hazai szerzők belföldi menedzselésével is foglalkozzanak, bár ennek egyelőre ellentmond a piaci realitás. Hiába lenne két-három befuttatható írójuk talonban, a jutalékból meglehetősen mérsékelt fizetésre telne. (Angolszász területen egy sikeres szerző könyvének angol nyelvű kiadási jogáért akár több százezer fontot is elkérnek, s ennek minimálisan a tizede az ügynököt illeti.) Magyar szerző művének fordítási jogaival akkor lehet csak biztos apanázsra szert tenni, ha a szerző valamely jelentős nyelvterületen válik ismertté, de a külföldi bevezetés minden esetben hoszszadalmas, költséges, és komoly kockázatokat rejthet. A Nobel-díj révén ránk irányuló figyelem talán ebben a kérdésben is némi változást hozhat.
Bogár Zsolt
Glózik Gábor
Kiadói oldal
A hazai kiadók inkább a kiadási jogok vételében, mint eladásában érintettek. Ambrus Éva, a Magyar Könyvklub kiadóigazgatója lapunknak elmondta, hogy kiadójuknál évente 170-180 új cím jelenik meg, ezeknek hozzávetőleg 80 százaléka külföldi szerző nevéhez fűződik. Az MKK kivétel nélkül minden itthoni ügynökséggel kapcsolatban áll. Csak abban az esetben vásárolnak közvetlenül, ha nincs magyar közvetítő. A kiadó munkatársai folyamatosan figyelik a nemzetközi piac mozgásáról beszámoló fórumokat, egyaránt kapnak ajánlatokat külföldi kiadóktól és a jogtulajdonosok magyar ügynökeitől is. Az együttműködés más formája, amikor külföldi nyomdák keresik meg a kiadót koprodukciós ajánlatukkal. A Magyar Könyvklub profiljából adódik, hogy a jogdíj nagyságát befolyásolhatja a kiadandó könyv gazdag illusztrációs anyaga vagy a téma kapóssága. Az Animus Kiadó, mely a Harry Potter-regények kiadásával vált ismertté, évente nagyjából negyven címmel jelentkezik. Ennek több mint fele külföldi szerző műve. Balázs István igazgató a Narancsnak elmondta, hogy a vásárolt jogok forrása az esetek felében közvetlenül a külföldi kiadó vagy egy külföldi ügynökség, de ha van itthoni képviselet, a vásárlás közreműködésükkel történik. Az Animus az ügynökségek által kiírt versenyeztetésbe nem szívesen száll be, mivel a cég filozófiája szerint olyan hatalmas a kínálat a világpiacon, hogy felesleges belemenni árfelhajtó licitekbe.
Magyar kapcsolat
A hazai irodalmi ügynökségek nyelvterületek szerint, illetve meglévő kapcsolatrendszerre épülve alakultak. A legnagyobbak szinte kizárólagosan angolszász kiadókat képviselnek. A Kátai & Bolza száznál több képviseletet lát el, de az angolszász kiadók mellett felbukkan jó néhány svájci, német és olasz könyvesház címe is a katalógusukban. A szerzők közül "náluk van" Thomas Mann, Kästner, Hrabal, Eco, Updike, Singer, Fuentes és H. Thomson. A Lex Copyright Iroda szintén ötvennél több angol-amerikai kiadónak közvetít. Velük kell tárgyalni Agatha Christie, Robin Cook, Danielle Steel és John Steinbeck kiadási jogairól is. Magyarországon az Andrew Nurnberg Budapest kezeli többek között Follett, Heller, Orwell, Huxley, S. Hawking portfólióját, összesen jelenleg mintegy negyven külföldi kiadóval állnak kapcsolatban. A Balla és tsa német-francia jogtulajdonosokat képvisel, közreműködnek például Márai és Szentkuthy kiadásában. Nemzetközi koprodukcióban készülő színes albumok megjelentetésében segít a DS Budapest Kft., amely német anyacége számára keres magyar kiadókat többezres példányszámú közös nyomás előkészítésére, a költségek leszorítására. Ezen kívül léteznek olyan színházi ügynökségek (Ars MM és a Hofra Kft.), melyek könyvvel is foglalkoznak.
