chili & vanilia - Zarándoklatok célja: Pastéis de Belém

  • .
  • 2008. április 3.

Trafik

A helyszín Lisszabon. Komoly megpróbáltatások árán végre megérkezünk Belémbe.
Lisszabon híres elővárosában ma is egymás sarkára hágnak a külföldi és helyi látogatók - íme, a híres nevezetességek: a kikötői torony, a Szent Jeromos rend kolostortemploma, vagy a Vasco da Gama-emlékmű. Még egy modern múzeum is került ide a 90-es évek elején. Az sem kizárt azonban, hogy látogatók ezrei számára mindez csak ürügy, hogy megkóstolhassák a hely kulináris büszkeségét, a világhírű Pastéis de Belémet. A hajszálvékony, roppanós tésztakosárkába sűrű, nem túl édes puding kerül - a különleges süteményt állítólag itt készítették először, de már országszerte elterjedt. Az 1820-as portugál forradalom után az összes konventet és rendet megszüntették, aminek eredményeképpen rengeteg szerzetes kényszerült új megélhetés után nézni. A Szent Jeromos-kolostor egyik ilyen tagjához köthető az a hipertitkos recept, amely szerint az 1837-ben alapított cukrászda, az Antiga Confeteria de Belem elkezdte nagy tételben gyártani a specialitást. Ma naponta tízezer darabot sütnek - mind egy szálig elfogy.

Bár nyilván fényévnyire van az eredetitől (a tészta, a hagyományos technológia és a tűzforró sütő kizárólag az eredeti helyszínen működik), azért megosztom a kikísérletezett receptet. Finom - ha pedig mellé felteszünk egy szép fado zenét, akkor hátha kicsit megérint a saudade, vagyis a portugál melankolikus elvágyódás.

Portugál pudingos kosárka

(Pastéis de Belém)

Hozzávalók (12 darabhoz)

30 dkg leveles tészta

4 dl tej

4 tojássárgája, szobahőmérsékleten

12 dkg cukor

3 dkg liszt

diónyi vaj + a forma kikenéséhez

csipet só

a tálaláshoz porcukor és őrölt fahéj

A sütőt előmelegítjük a legmagasabb fokozatra (általában 250 ·C). A leveles tésztából egy kb. 30x20 cm-es téglalapot nyújtunk, majd a hosszabb oldalánál indulva, szorosan feltekerjük, úgy, hogy egy kb. 3-4 cm átmérőjű hengert kapjunk. Fóliába csomagoljuk, és a hűtőbe tesszük. Elkészítjük a krémet: 3,5 dl tejet a cukorral, csipet sóval és diónyi vajjal forráspontig melegítünk. A lisztet csomómentesre keverjük a maradék fél dl tejjel, majd hozzáadjuk a forró tejet, elkeverjük, és állandóan keverve kissé lehűtjük. Hozzáadjuk a tojássárgákat, simára keverjük. Kivajazunk egy 12 adagos, normál méretű muffintepsit. Elővesszük a tésztát a hűtőből, és kb. 3 cm hosszú szeleteket vágunk belőle. A formákba helyezzük. Kissé bevizezzük a hüvelykujjunkat, majd kosárkát képezünk a tésztából úgy, hogy minél vékonyabb rétegre húzzuk ki, és szorosan simuljon a forma falához. Minden kosárkát 2/3-ig megtöltünk a krémmel. Kb. 12 percig sütjük, hogy a tészta átsüljön. Ekkor grillfokozatra kapcsoljuk a sütőt, és (sütőtől függően) kb. 4-5 percig a legfelső rácson sütjük, hogy a krém teteje szinte feketére piruljon. Langyosan, porcukorral és őrölt fahéjjal megszórva tálaljuk.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.