étel, hordó - BIRDLAND

  • .
  • 2007. szeptember 13.

Trafik

Tekintettel tömegiszonyunkra, a Liszt Ferenc térnek még a környékét is kerültük, ám a hirtelen jött november a malmunkra hajtotta az esővizet. Igaz, hogy kertészkedésről szó sem lehetett, lesről annál inkább.
Csakhogy a Király utcából érkeztünk ("Király az utca, Lövölde a terünk stb."), s a Csontzenész miatt le kellett cövekelünk a Zeneakadémiánál. "Fél perc, és itt vagyok" - kiáltotta lazán, amúgy mozartosan, és azóta nem láttuk. A ruhatáros bécsi klasszikusokat, a büfés bécsis zsömlét emlegetett.

Szóval hiába csapkodtunk szárnyunkkal a zene fellegvárában, a Csont köddé vált, mi pedig eluntuk a kísértetjárást. De a muzsika iránti roppant tiszteletünket nem hajítanánk valamelyik friss pocsolyába! Már csak azért sem, mert az első vendéglátóhely, ami látóterünkbe került, szintén zenész. Igaz, hogy a Birdland Lisztnél kicsit lazább, de régóta klasszikus, legalábbis ami a manhattani ihletadót (névrokont?) illeti. Egy dzsesszrajongónak nem kell magyarázni, hogy miért, a többieknek meg minek?

Arra számítunk, hogy beléptünkkor majd sípol a szaxofon és söprik a dobot, subidubi, fogadást kötnénk, hogy a pincér Charlie Parker márkájú golyóstollal írja a számlát... Ehhez képest igen meglepő fordulat, hogy a bejárati tájékoztató a magyaros ételekre hívja fel a figyelmet. Mielőtt azonban belenyugodnánk, hogy idehaza az Újházy-tyúklevestől, a kacsamájtól és a libacombtól lesz egy étterem "Birdie", a belsőségek ismét visszarántanak a startkockához. A Birdland cseppet sem olyan, mint egy magyaros étterem. Rendezett körülmények, kifogástalan minőség, a barna tónusú, bőrszékes berendezés konzervatívabb a Liszt Ferenc téri gyakorlattól megszokottnál. Inkább barátságos, mint haverkodó.

A teraszon még áznak a bútorok, odabent rajtunk kívül csak egy zongora foglal helyet. Mindebből arra következtetünk, hogy esténként valószínűleg jobban izzik a hangulat. De semmi baj, a felszolgáló egyáltalán nem úgy viselkedik, mintha holtidőben lennénk. Beléptünkkor azonnal abbahagyja társalgását a pultosnővel, és áll a szolgálatunkra.

Az étlap tartalma már nem okoz meglepetést, a választék annál inkább, mivel a paraszttáltól a brassói aprópecsenyéig, a székelykáposztától a libacombig, halászlétől a malacsültig minden kapható, amit általában (okkal vagy ok nélkül) magyar specialitásnak neveznek. Talán mondani sem kell, a magyaros gombalevesben (750 Ft) a paprika jut főszerephez. Szerencsére az arányokkal nincs baj, tejföl is jócskán jutott, de a legfontosabb, hogy a gomba tényleg olyan, mintha a nagykönyvből szedték volna. Az élvezetes bevezető után azonnal a csúcsokra igyekszünk, hiszen az ördöglángos ragu (2990 Ft) hallatán még a pincér tekintete is elfátyolosodott. A tócsniban tálalt bélszíncsíkhalom némi zölddel és lilahagymával meghintve valóban magasabb csúcsnak tűnik a Kékesnél, csak kapkodjuk a levegőt. Ám hiába a tökéletes puhaságú (keménységű) hús, a hagymában tocsogó "magyaros ízesítés", a megfelelően olajozott tócsni, mire végeznénk vele, unalmassá válik. Persze régóta tudjuk, hogy az ördöggel általában ez a legnagyobb baj.

A kisméretű almás, meggyes és túrós rétessel (650 Ft) meg az, hogy tésztája nemhogy nem ropog, de puhább a napozóágyban tartott vajnál is. Így aztán a remek kezdést követően a hepiend elmarad, mert az első falat után működni kezd a fordított pavlovi reflex, amit a mikrohullámú sütő csengője szokott kiváltani.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.