étel, hordó - BRASEIRO

  • .
  • 2009. február 19.

Trafik

A brazil konyháról eddig azt hittük, hogy van benne villanyrezsó, kávéfőző, pár gyümölcs, de legfőképp egy kistévé a meccsek miatt. Képzelhetik, mekkorát néztünk, amikor kiderült, hogy az Aradi utca és a Teréz körút sarkán álló, nem is oly rég megénekelt, és kifejezetten sikeresnek tűnő Grand Café Budapestet máris szétverték, hogy az eddig ismeretlen dél-amerikai konyha szentélyévé varázsolják. A pátosz nem gúny.
A korábbi "nagykávéház" boltíves falazatával, hatalmas terével párját ritkító nagyvonalúságra vallott már korábban is, az pedig kifejezetten rendhagyó, hogy most az általában "kicsiben és okosban" játszó népek konyhája vonalra helyezkedett.

Odabent igazi pálmák árnyékában az elegáns bútorzat, az asztalon kifogástalan tányérok, evőeszközök, és szerencsére a damasztszalvétáról sem feledkeztek meg. Biztos vannak falidíszek is, de az LCD-monitor tekinthető uralkodónak. Akármerre nézünk, csak képernyő és képernyő, az adás pedig mi más lenne, mint riói közvetítés - felvételről. Természetesen a karnevált láthatjuk sokszorosan. Arról persze fogalmunk sincs, hogy a szambaiskolások éppen mire rázzák, mivel - CD-ről - sokkal visszafogottabb latin muzsika szól.

Zavarbaejtően udvarias pincér fogad, a kabátunkat kéri, de a folytatás is tankönyvbe illő. A kiszolgálás alapján jogos, hogy a Braseiro az első osztályra kért jegyet, ez persze az árakban is megnyilvánul. A "rodizio" nevű, annyit ehet, amennyit akar típusú bőségtálak 7900 Ft-ról indulnak - van 12 900-ért is -, ám hogy még véletlenül se gondoljunk rosszra vagy takarékosságra, diszkrét figyelmeztetés áll a lap alján, mely szerint ezek az ételek egyszemélyesek, és elvitelről sem lehet szó.

Némi gondolkodási idő után ízletes laskagombakrém-levest (890 Ft) és pikáns zöldséglevest (890 Ft) kérünk, s az előbbi tűnik jobb választásnak. Nemhogy ízletes, hanem kimondottan eredeti ízesítésű, és elsősorban a benne található puhára főtt laskának köszönhetően sokkal pikánsabbnak is mondanánk, mint a zöldséglevest, ami egyszerűen csak jó meleg, és nem okoz fejfájást. A moqueca, azaz a kókusztejben párolt nyelvhalfilé (3100 Ft) viszont már jelentős izgalmat okoz, nemcsak a hal, de a brazil nemzeti köretnek mondható farofának köszönhetően. Ismeretlen, csodálatos ízek birodalmába érkezünk, arról nem is beszélve, hogy halunk olyan omlós, mint egy környékbeli ház. Ehhez képest a vargányaragus, burgonyafánkos gaucho steak (5900 Ft) csalódás. Pedig a köret most is tökéletes, ám a leginkább egy forró jégkorongra emlékeztető hússal valahogy nem tudunk dűlőre jutni - annak ellenére, hogy minden gyanú felett áll.

Sorainkat a narancsvelős, mentás narancsos csokoládészufléval (1300 Ft) zárjuk, ami szintén első osztályú ínycsiklandozás. Ám hiába minden, kilépve a borongós körúti forgatagba arra a szomorú megállapításra kell jutunk, hogy minden csoda három percig tart, a karneváli hangulatot pedig már a Király utcánál felváltja régi jó pajtásunk, a téli depresszió.

Neked ajánljuk