étel, hordó - BRASEIRO

  • .
  • 2009. február 19.

Trafik

A brazil konyháról eddig azt hittük, hogy van benne villanyrezsó, kávéfőző, pár gyümölcs, de legfőképp egy kistévé a meccsek miatt. Képzelhetik, mekkorát néztünk, amikor kiderült, hogy az Aradi utca és a Teréz körút sarkán álló, nem is oly rég megénekelt, és kifejezetten sikeresnek tűnő Grand Café Budapestet máris szétverték, hogy az eddig ismeretlen dél-amerikai konyha szentélyévé varázsolják. A pátosz nem gúny.
A korábbi "nagykávéház" boltíves falazatával, hatalmas terével párját ritkító nagyvonalúságra vallott már korábban is, az pedig kifejezetten rendhagyó, hogy most az általában "kicsiben és okosban" játszó népek konyhája vonalra helyezkedett.

Odabent igazi pálmák árnyékában az elegáns bútorzat, az asztalon kifogástalan tányérok, evőeszközök, és szerencsére a damasztszalvétáról sem feledkeztek meg. Biztos vannak falidíszek is, de az LCD-monitor tekinthető uralkodónak. Akármerre nézünk, csak képernyő és képernyő, az adás pedig mi más lenne, mint riói közvetítés - felvételről. Természetesen a karnevált láthatjuk sokszorosan. Arról persze fogalmunk sincs, hogy a szambaiskolások éppen mire rázzák, mivel - CD-ről - sokkal visszafogottabb latin muzsika szól.

Zavarbaejtően udvarias pincér fogad, a kabátunkat kéri, de a folytatás is tankönyvbe illő. A kiszolgálás alapján jogos, hogy a Braseiro az első osztályra kért jegyet, ez persze az árakban is megnyilvánul. A "rodizio" nevű, annyit ehet, amennyit akar típusú bőségtálak 7900 Ft-ról indulnak - van 12 900-ért is -, ám hogy még véletlenül se gondoljunk rosszra vagy takarékosságra, diszkrét figyelmeztetés áll a lap alján, mely szerint ezek az ételek egyszemélyesek, és elvitelről sem lehet szó.

Némi gondolkodási idő után ízletes laskagombakrém-levest (890 Ft) és pikáns zöldséglevest (890 Ft) kérünk, s az előbbi tűnik jobb választásnak. Nemhogy ízletes, hanem kimondottan eredeti ízesítésű, és elsősorban a benne található puhára főtt laskának köszönhetően sokkal pikánsabbnak is mondanánk, mint a zöldséglevest, ami egyszerűen csak jó meleg, és nem okoz fejfájást. A moqueca, azaz a kókusztejben párolt nyelvhalfilé (3100 Ft) viszont már jelentős izgalmat okoz, nemcsak a hal, de a brazil nemzeti köretnek mondható farofának köszönhetően. Ismeretlen, csodálatos ízek birodalmába érkezünk, arról nem is beszélve, hogy halunk olyan omlós, mint egy környékbeli ház. Ehhez képest a vargányaragus, burgonyafánkos gaucho steak (5900 Ft) csalódás. Pedig a köret most is tökéletes, ám a leginkább egy forró jégkorongra emlékeztető hússal valahogy nem tudunk dűlőre jutni - annak ellenére, hogy minden gyanú felett áll.

Sorainkat a narancsvelős, mentás narancsos csokoládészufléval (1300 Ft) zárjuk, ami szintén első osztályú ínycsiklandozás. Ám hiába minden, kilépve a borongós körúti forgatagba arra a szomorú megállapításra kell jutunk, hogy minden csoda három percig tart, a karneváli hangulatot pedig már a Király utcánál felváltja régi jó pajtásunk, a téli depresszió.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.