Szóval, nem sírunk, nem nevetünk, a KOGART Ház más kategória, habár magántulajdonsága ellenére harsány közszolgálatot lát el. De nem gondoljuk egy pillanatra sem, hogy nekünk kellene minősíteni az itteni dolgokat, azt képzőművészeti kritikusokra, tényfeltáró riporterekre bíznánk, mi csak enni jöttünk.
"A KOGART Házban a klasszikus találkozik a kortárssal, a hagyományos a modernnel. Éttermünkben az ízek harmóniáját ötvözzük a szépséggel és a művészetekkel. Kevés olyan hely van Budapesten, ahol egy elegáns villaépületben Vaszary János, Mattis-Teusch János, Moholy Nagy László, Ferenczy Valér vagy Kassák Lajos festményei között, halk élő jazz mellett vacsorázhat az ember. És ezek csak a külsőségek" - olvassuk a honlapon, s tegyük mindjárt hozzá, bravúros külsőségek. A belsőépítész remek munkát végzett, vagyis nem érheti szó a ház alsó szintjét. A "klasszikus és a kortárs találkozása" sikerrel járt, mégis az igazán klasszicizáló stílus pincérünket jellemzi. Zavarba ejtően udvarias, és bár kétségtelen, hogy ez a "lessük a vendég minden óhaját" stílus inkább a vezetés elvárása lehet, emberünk egyáltalán nem tűnik mesterkéltnek. Egyébként a komfortot illetően nem feledkezhetünk meg két - sajnos itthon a kategórián belül is ritkaságnak számító - dologról: van ruhatár, az asztalon pedig damasztszalvéta.
"Welcome" falatot kétszer kapunk, így aztán biztosan nem az éhség mondatja velünk, hogy az ökörfarok-eszencia zöldséges raviolival (1100 Ft) igen nagy élvezet. Súlyos, fűszeres sűrűt fantáziáltunk a leves nevének olvastán, ám a tálban épp az ellenkezője: könnyű, mint az egyszeregy, egyáltalán nem bánjuk. Ehhez képest a tejszínes lazacos spagetti (2500 Ft) visszalépés. Noha a rávalók fenségesek, a tészta hőmérséklete nem tökéletes, amit őszintén sajnálunk. Ennek ellenére valószínűleg bármelyik "magyarolasz" étterem örömmel szervírozna ilyet. Mint ahogy a vadas marhapofa (3100 Ft) is a legfelkapottabb hazai "becsali" csárda dísze lehetne, bár itt is van némi gond a fokokkal: az egyébként makulátlan hús lehetett volna kicsit melegebb.
A desszertként kapott gesztenyés créme brulée-ről (1100 Ft), amit leginkább forró, kemény karamellbe csomagolt pudingként írnánk le, ismét csak elismerő szavakat mondhatunk. Rosszabb esetben szójátékot: karamellbe vág. Talán a "hely szelleme" kopog?
