étel, hordó - KÜLVÁROSI KÁVÉHÁZ

  • .
  • 2011. február 24.

Trafik

Van abban valami búbánatos, hogy az Újpest-kép a Dózsával, vagyis a rendőrséggel fonódott össze. Mindezt tovább gyalulta az embertelen arcú szocializmus, amikor az egykori önálló városra úgy nyomta rá bélyegét, hogy a panelprogramra a külső Váci út felelt.
Ha szaggal kellene leírni a hivatalosan IV. kerületnek mondott vidéket, csak annyit mondunk: bőrgyár.

Pedig Újpest egyáltalán nem a lila majomsággal startolt, a XIX. század végére - azért valamelyest a bőrgyárnak is köszönhetően - már jelentős városként vette ki részét a kapitalizmus építéséből, így hát természetes, hogy miként belvárosa, pályaudvara, kikötője, önálló polgársága is volt. 1866-tól ide járt ki az első lóvasút, később az egyessel jelölt villamos.

A rendszerváltásig nem illett a polgári Újpestet emlegetni, a benézés, törőcsikezés járta, Zámbó nem volt Jimmy. Ellenben olyan tökös munkásmozgalmi emlékművet is keveset láthatott a szocreálon edződött néző, mint amilyet a lakótelep tövébe állítottak. Bizony-bizony úgy tűnik, a szocialista Újpest maradandó sérüléseket okozott.

Ezért is volt vakmerő húzás úgy tizenöt évvel ezelőtt az István út és a Deák Ferenc utca összefolyásánál klasszicizáló nagykávéházat nyitni. Noha a szellemes Külvárosi elnevezés mást sejtetett, szó sem volt viccről, az újpestiek pontosan "úgy lakták be" a helyet, ahogy azt a tulajdonos elképzelte. De ennél is meglepőbb, hogy ennyi év után is megtartotta pozícióját a Külvárosi. Ahogy mondani szokás: színfolttá vált, lám-lám, így is lehet a jövőt alapozni.

Az érdeklődésre jellemző, hogy vasárnap délután lokálpatriótának látszó kedélyes összejövetelbe botlunk, épp csak egy asztal szabad, felszolgálóból viszont kettő is jut: egy férfi és egy nő, egyikre sem lehet panasz. Mint ahogy a maceszgombócos liba- vagy a tárkonyos bárányragulevesre (790-790 Ft) sem. Liba van benne, meg bárány, a lapszemléző törzsasztalos bizonyosan rajongani is tudna értük, mi inkább úgy fogalmaznánk, bárcsak ez lenne az átlag. A sajtban sült jércemell burgonyapürével (1880 Ft) viszont legfeljebb leírva tűnik jó ötletnek - a sajtbunda annyira sós, hogy másra nem is emlékszünk, pedig inkább a jérce lett volna - persze nem ebben a csomagolásban - értékelhető. A baconba göngyölt sertésszűz burgonyafánkkal (2300 Ft) ugyanazt hozza, mint a levesek, az éhség csillapítására maximálisan megfelel, bizonyosan nem lesz lelkiismeret-furdalása sem a készítőnek, sem a fogyasztónak. De ne legyünk telhetetlenek, a Külvárosi kávéház így is átlagon felüli.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.