Csodát nem várunk az efféle módszertől, de azért némi csalódást okoz, hogy a Károly körúti - valaha sörözőként működő - önki pörgött ki a keréken. Az elmúlt tíz évben legalább százszor (ezerszer) elmentünk előtte, de soha nem gondoltuk komolyan, hogy "belemenjünk", valahogy nem láttuk értelmét. Most azonban kész helyzet előtt állunk, és legfeljebb annyi örömünk lehet, hogy a korábbi cégtáblát lematricázták avval, hogy "Pados grill" - vajon mi volt a hely régi neve? -, így hát az újdonság varázsa is adott.
Ahogy már szó volt róla, foszlós emlékeinkben valami sörbár szerepel, mint kezdeti lelkesedés, mérget persze nem vennénk rá, de a belső valóban igényesebbnek tűnik holmi lordok házánál. A bokszos enteriőrt azonban elnyomja a hatalmas üvegpult, a tálcahegy, no meg a palatábla a napi ajánlattal.
A háromféle leves, a kétféle főzelék, a tisztes méretű frissensültek és desszertek elfogadható külsővel bámulnak kalitkájukból, a húst, köretet kilóra mérik, legfeljebb a tálca méretével lehet bajunk. Két tányérnál többet nem visel el, így hát két kanyar után ülünk asztalhoz.
A póréhagymalevesről (360 Ft) annyit mondhatunk, hogy meleg és bőséges, bár biztosan lennének konyhások, akik kikérnék maguknak, mégis állítjuk, ezen a szinten ennél többet "nem illik akarni". A kijevi csirkemell (3400 Ft/kg) viszont simán elmenne magasabb osztályban is - frissnek tűnő hús, középszerű panír, remek töltelék - nem beszélve a fűszeres sült krumpliról (2300 Ft/kg), ami kenterbe veri a legtöbb nagyképű steak-house próbálkozását. Ami a látványt illeti, a gőzgombóc (420 Ft) mindent visz: a kellemes halmok mentén lekvártavacska kivi- és narancsszigettel, alig várjuk, hogy meghódítsuk... Ám e desszert csak látványosság: a kiszáradt gombócokat szinte lehetetlen megenni, mintha szivacsba harapnánk. Igazán sajnáljuk, hogy szinte kizárólag e végső sokkot őrzi emlékezetünk.
