étel, hordó - PILINSZKY CAFÉ

  • .
  • 2008.12.18 00:00

Trafik

"A piaristák központi épületében teremtettük újra Mikszáth és Krúdy megszokott környezetét. Itt vendégeink valóban millenniumi hangulatban ebédelhetnek, s költhetik el vacsorájukat." Az Erzsébet híd pesti hídfőjénél nemrégiben megnyílt új egység így köszönti a kedves vendéget, nekünk azonban - szokás szerint - a régi emlékeink törnek elő.
A nyolcvanas évek elején Bölcs Bagoly néven önkiszolgáló étterem működött itt, jellegzetes "zavarosban halászlé", csakhogy ide nem a szokásos közönség járt, hanem az akkoriban nagyon menőnek számító bölcsészkari népség, és ettől úgy tűnt: jelentősége van. 1981. május 27-én, amikor a költő távozását jelentette a hírnök, minden bizonnyal megállt a bélszínrolót lapátoló kéz a levegőben.

Ki gondolta akkor, hogy huszonhét év múlva éppen róla nevezik majd el a menzát, irodalmi kávéházzá lép elő, "Mikszáth és Krúdy megszokott környezetévé"?

Tisztelet a tisztelgőknek, de őszintén szólva sejtelmünk sincs, hogy a névadáskor miért éppen Pilinszkyre esett a választás. Tudomásunk szerint ő inkább a szellemi táplálékok szakácskönyvében volt járatos - vele kapcsolatos vendéglátó-ipari asszociációnk is csak egyszer akadt, amikor pár évvel ezelőtt Berlinben egy kávézó reggelikínálatában megláttuk az ún. "egzisztencialista menüt". A presszókávéból és egy szál cigarettából álló "sor" csak 1 euróba került.

Ehhez képest a Pilinszky Caféban tilos a dohányzás.

Cserébe méregdrágának tűnő, faburkolatú berendezés, fehér abroszos asztalok, kellemes növényzet, vagyis olyan polgári miliő fogadja a vendégeket. Nehogy már összefüstöljék mindenféle költők!

Azonban nem csak a névválasztás miatt tűnik félreértésnek az egész. Régi meggyőződésünk ugyanis, hogy a régmúlt kávéházainak lekoppintása Pilinszky nevének emlegetése nélkül is felesleges erőlködés. Hiába rendeznek a pincében kulturális eseményeket, és hiába tesz meg mindent a személyzet, hogy a vendég kedvében járjon, ha annak a bizonyos spiritusznak, ami szerethetővé varázsolhat egy helyet, a leghalványabb jelét sem észleljük.

Sajnos ez a sterilitás jellemző az ételekre is. A fokhagymaleves (700 Ft) pontosan olyan, ahogy a szakácskönyvben megírták, mégsem mondanánk élvezeti cikknek, miként a jó nevű, hárommagos bundában készült harcsafilét (2900 Ft) sem. Pedig vele sincs baj, friss és ropogós, a hozzáadott fetás saláta sem csalódás. Csak éppen egy ilyen kombináció így elkészítve inkább az IKEA áruház éttermébe illene, nem pedig irodalmi kávéházba.

Unatkozom. Kérem a köpenyem!

Neked ajánljuk