étel, hordó - PILINSZKY CAFÉ

  • .
  • 2008. december 18.

Trafik

"A piaristák központi épületében teremtettük újra Mikszáth és Krúdy megszokott környezetét. Itt vendégeink valóban millenniumi hangulatban ebédelhetnek, s költhetik el vacsorájukat." Az Erzsébet híd pesti hídfőjénél nemrégiben megnyílt új egység így köszönti a kedves vendéget, nekünk azonban - szokás szerint - a régi emlékeink törnek elő.
A nyolcvanas évek elején Bölcs Bagoly néven önkiszolgáló étterem működött itt, jellegzetes "zavarosban halászlé", csakhogy ide nem a szokásos közönség járt, hanem az akkoriban nagyon menőnek számító bölcsészkari népség, és ettől úgy tűnt: jelentősége van. 1981. május 27-én, amikor a költő távozását jelentette a hírnök, minden bizonnyal megállt a bélszínrolót lapátoló kéz a levegőben.

Ki gondolta akkor, hogy huszonhét év múlva éppen róla nevezik majd el a menzát, irodalmi kávéházzá lép elő, "Mikszáth és Krúdy megszokott környezetévé"?

Tisztelet a tisztelgőknek, de őszintén szólva sejtelmünk sincs, hogy a névadáskor miért éppen Pilinszkyre esett a választás. Tudomásunk szerint ő inkább a szellemi táplálékok szakácskönyvében volt járatos - vele kapcsolatos vendéglátó-ipari asszociációnk is csak egyszer akadt, amikor pár évvel ezelőtt Berlinben egy kávézó reggelikínálatában megláttuk az ún. "egzisztencialista menüt". A presszókávéból és egy szál cigarettából álló "sor" csak 1 euróba került.

Ehhez képest a Pilinszky Caféban tilos a dohányzás.

Cserébe méregdrágának tűnő, faburkolatú berendezés, fehér abroszos asztalok, kellemes növényzet, vagyis olyan polgári miliő fogadja a vendégeket. Nehogy már összefüstöljék mindenféle költők!

Azonban nem csak a névválasztás miatt tűnik félreértésnek az egész. Régi meggyőződésünk ugyanis, hogy a régmúlt kávéházainak lekoppintása Pilinszky nevének emlegetése nélkül is felesleges erőlködés. Hiába rendeznek a pincében kulturális eseményeket, és hiába tesz meg mindent a személyzet, hogy a vendég kedvében járjon, ha annak a bizonyos spiritusznak, ami szerethetővé varázsolhat egy helyet, a leghalványabb jelét sem észleljük.

Sajnos ez a sterilitás jellemző az ételekre is. A fokhagymaleves (700 Ft) pontosan olyan, ahogy a szakácskönyvben megírták, mégsem mondanánk élvezeti cikknek, miként a jó nevű, hárommagos bundában készült harcsafilét (2900 Ft) sem. Pedig vele sincs baj, friss és ropogós, a hozzáadott fetás saláta sem csalódás. Csak éppen egy ilyen kombináció így elkészítve inkább az IKEA áruház éttermébe illene, nem pedig irodalmi kávéházba.

Unatkozom. Kérem a köpenyem!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.