étel, hordó - PILINSZKY CAFÉ

  • .
  • 2008. december 18.

Trafik

"A piaristák központi épületében teremtettük újra Mikszáth és Krúdy megszokott környezetét. Itt vendégeink valóban millenniumi hangulatban ebédelhetnek, s költhetik el vacsorájukat." Az Erzsébet híd pesti hídfőjénél nemrégiben megnyílt új egység így köszönti a kedves vendéget, nekünk azonban - szokás szerint - a régi emlékeink törnek elő.
A nyolcvanas évek elején Bölcs Bagoly néven önkiszolgáló étterem működött itt, jellegzetes "zavarosban halászlé", csakhogy ide nem a szokásos közönség járt, hanem az akkoriban nagyon menőnek számító bölcsészkari népség, és ettől úgy tűnt: jelentősége van. 1981. május 27-én, amikor a költő távozását jelentette a hírnök, minden bizonnyal megállt a bélszínrolót lapátoló kéz a levegőben.

Ki gondolta akkor, hogy huszonhét év múlva éppen róla nevezik majd el a menzát, irodalmi kávéházzá lép elő, "Mikszáth és Krúdy megszokott környezetévé"?

Tisztelet a tisztelgőknek, de őszintén szólva sejtelmünk sincs, hogy a névadáskor miért éppen Pilinszkyre esett a választás. Tudomásunk szerint ő inkább a szellemi táplálékok szakácskönyvében volt járatos - vele kapcsolatos vendéglátó-ipari asszociációnk is csak egyszer akadt, amikor pár évvel ezelőtt Berlinben egy kávézó reggelikínálatában megláttuk az ún. "egzisztencialista menüt". A presszókávéból és egy szál cigarettából álló "sor" csak 1 euróba került.

Ehhez képest a Pilinszky Caféban tilos a dohányzás.

Cserébe méregdrágának tűnő, faburkolatú berendezés, fehér abroszos asztalok, kellemes növényzet, vagyis olyan polgári miliő fogadja a vendégeket. Nehogy már összefüstöljék mindenféle költők!

Azonban nem csak a névválasztás miatt tűnik félreértésnek az egész. Régi meggyőződésünk ugyanis, hogy a régmúlt kávéházainak lekoppintása Pilinszky nevének emlegetése nélkül is felesleges erőlködés. Hiába rendeznek a pincében kulturális eseményeket, és hiába tesz meg mindent a személyzet, hogy a vendég kedvében járjon, ha annak a bizonyos spiritusznak, ami szerethetővé varázsolhat egy helyet, a leghalványabb jelét sem észleljük.

Sajnos ez a sterilitás jellemző az ételekre is. A fokhagymaleves (700 Ft) pontosan olyan, ahogy a szakácskönyvben megírták, mégsem mondanánk élvezeti cikknek, miként a jó nevű, hárommagos bundában készült harcsafilét (2900 Ft) sem. Pedig vele sincs baj, friss és ropogós, a hozzáadott fetás saláta sem csalódás. Csak éppen egy ilyen kombináció így elkészítve inkább az IKEA áruház éttermébe illene, nem pedig irodalmi kávéházba.

Unatkozom. Kérem a köpenyem!

Figyelmébe ajánljuk

Közel kétmilliárd forint vízdíjat követel az állam Miskolctól, a város bérlakásait adta fedezetként

A magyar állam 2023 végén úgy kapta meg ingyen a rezsicsökkentés miatt milliárdos hiányt halmozó MiVíz Kft.-t 24 milliárd forintos vagyonával, hogy konszolidációt ígértek Miskolcnak. Erre nem került sor, idén nyáron viszont benyújtotta 1,8 milliárdos ki nem fizetett vízdíj számláját a városnak. A törlesztés fedezeteként egy 2,2 milliárd forintra értékelt önkormányzati bérlakásos társasházát adta zálogba a fideszes városvezetés.

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.