étel, hordó - SZEGED

  • .
  • 2008. november 20.

Trafik

Ha indítanánk egy sorozatot "Úgy hagyott helyek" címmel, abban a Gellért téren, pontosabban a Bartók Béla út első házának földszintjén található Szeged vendéglő kiemelt epizódként szerepelne. A többé-kevésbé zenés halászcsárdaként működő létesítmény talán már akkor is létezett, amikor a leendő kormányzó a szomszédos szállodából hívta tetemre a bűnös várost, sőt mivel 1919 novemberében az ún.
"szegedi gondolat" igen nagy népszerűségnek örvendett, az is elképzelhető, hogy a névadás összefügg a cseppet sem szívmelengető, ám mindenképpen történelmi eseménnyel. Mindez persze csak feltételezés, az viszont bizonyos, hogy a mostani Bartók Béla út korábban Horthy nevét viselte, miként a két villamosmegállónyira lévő Móricz Zsigmond körtér is.

De mit számít ez, ha első emlékeink a vendéglőről csak a hetvenes évekből valók? Az akkori Szeged maga volt a megközelíthetetlen pompa, a nyugati gulyásdelírium, amit tényleg csak a kiváltságos, valutával fizető turistáknak tartottak fent. Messze földön híres halászlét, csillagászati árakat emlegettek vele kapcsolatban, nekünk csak a népművészeti motívumokkal ékesített neonfelirat meg az utcán cigarettázó filcmellényes muzsikusok látványa jutott.

Ennyi elég volt akkoriban, hogy megtestesült csodaként tekintsenek rá, ám ennél sokkal nagyobb csoda, hogy a Szeged a mai napig hasonló módon működik. Ehhez fogható vendéglátós bravúr nem sok akad a városban, így aztán alig kaptunk levegőt, amikor nemrégiben hatalmas táblát pillantottunk meg kirakatában, a következő szöveggel: "Svédasztalos ebéd, korlátlan fogyasztás 1290 Ft". Nem titkoljuk, a gesztust a züllés jeleként értékeltük, hiszen ennyi pénzből egy közepes önkiszolgáló étteremben sem találhatunk kedvünkre valót. Kíváncsian indultunk hát a vasárnapi ebédidőben, hogy vajon a "szegedi" svédasztal milyen meglepetést tartogat.

Azt természetesnek vettük, hogy ilyen feltételek mellett alig találtunk asztalt, csakhogy kiderült, a majdnem telt ház az a la carte Szegednek szól, a svéd szakaszt a pincében rendezték be, tehát ami a presztízst illeti, minden a legnagyobb rendben. Félve ereszkedünk le, hátha a lépcső egy pokoli menzába vezet, ám szó sincs ilyesmiről. Kifejezetten elegáns, rusztikus belső, szagok sehol, a teríték választékos, miként a személyzet is. Persze, ha abból indulunk ki, hogy a svédasztal leginkább komplett szakácskönyvvel felérő választékot tartogat, akkor nem lehetünk maradéktalanul elégedettek, itt ugyanis a kétféle levessel (frankfurti és gulyás), főétellel (töltött káposzta és zúzapörkölt) desszerttel (aranygaluska, diós metélt) és salátával (savanyú káposzta és grillezett zöldségek) vége a dalnak. A vegetáriánus barátunk azonnal a szívéhez kap, de a főúr nem engedi, hogy a földre roskadjon. Intézkedik, hogy gombalevessel és rántott sajttal bővüljön a választék. A gesztus kétségtelenül megható, szemünk mégis csak az után párásodik be, hogy nekilátunk a falatozásnak. Ebből is egy kicsi meg abból is, de akárhogyan rágjuk magunkat, azt kell megállapítanunk, hogy e néhány egyszerű étel - na jó, a rántott sajtot hagyjuk, az nem étel! - a mennyiségi kínálat ellenére is mentes mindenféle ipari erőszaktól. És mivel pincérünk elmondása szerint mindennap változik a kínálat, nagy lelkesültségünkben még azon is eltöprengünk, hogy akár rendszeres látogatói legyünk e különleges menzának. S hogy önöknek se legyen hiányérzetük, megígérjük, hogy hamarosan az "igazi" Szegedet is kipróbáljuk. Étlapról, akár zenés felár mellett is.

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.