Amúgy is be kell mennünk, ott a pult, a pénztár és persze az ételek is. Vonzó és taszító látványosság egyaránt akad itt. A fehér/rózsaszín szójavirslit akkor sem kóstolnánk meg, ha fizetnének érte, szerencsére nem ez a jellemző. Nincs nagy választék, tálcánkra padlizsánkrémleves (450 Ft), zöldbabos tokány (550 Ft) zöldséges hajdinával (390 Ft) és az ún. biosüti (450 Ft) kerül. Valamint a mohitó (sic!) nevű, sárga (!) üdítőital (190 Ft/dl).
Budapesti vegatapasztalataink alapján állítjuk, hogy az összes eddig megismert "szaküzlet" kínálata élmény volt. Nem így az Éden önkiszolgálóé. A leves annyira ízetlen, hogy zellerkrémnek, francia hagymának vagy kézmosónak is hívhatnák. A zöldséges hajdina a "még megjárja" kategóriát képviseli, a zöldbabos tokány (esetünkben: szója) viszont alig-alig. Igaz, külsőre olyan, mint menzai rokona, ám az íze jócskán eltér tőle. Szögezzük le: a mi tokányunknak semmiféle íze nincs. Nem így a hódító "mohitó", ami gyermekkorunk méltán elfeledett frissítőjét, a jaffaszörpöt juttatja eszünkbe. A vigaszágról szakadt sárgabarackos biosütinél is ettünk már jobbat, mégis legszívesebben rá emlékezünk. Meg a mózesi idézetre, amit a pult melletti palatáblára írtak gyöngybetűkkel: "Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok nyugton!"
